Nem bizonyult jó üzletnek a pincérek zsebében turkálni az állam számára, mert a minimálisan remélt bevételnek alig a harmadát tudta onnan behajtani. Tökéletes látlelete ez az ügy a honi adópolitika működésének.
2022 végén a többi között attól volt hangos a média, hogy megadóztatják a borravalót. Akkoriban azt magyarázták az éppen ügyeletes pénzügyi szakik, hogy ez a szabályváltoztatás leginkább a pincéreknek lenne az érdeke, merthogy így azoktól is kaphatnak majd borravalót, akik bankkártyával fizetnek. Hogy a dolog nem fog működni, az már a bevezetésekor világos volt, kérdésnek annyi maradt, hogy a bukta mekkora lesz. Tavaly az év felénél még úgy látszott, hogy óriási, hiszen az előirányzottnak alig a tizede folyt be az államkasszába. Aztán az év második felében tüneményesen felgyorsult a menet a kezdeti csigasprinthez képest, így az esztendő viszonylatában már összejött az előirányzott összeg egyharmada.
Egy nívós könyvszakértő cég becslései szerint a hazai vendéglátóiparban évente 750 millió és 1,5 milliárd lej közöttire tehető a kifizetett borravaló összege. A kivetett 10 százalékos adókulccsal számítva tehát elvileg 75 és 150 millió lej közti bevételt kellett volna szerezzen az állam, a pincérek bánatára. A tavalyi költségvetés tervezésekor a kormány szakijai nem voltak maximalisták, így 95 milliós bevétellel számoltak. Ehhez képest fél évnél álltak tízmilliónál, esztendő végére összejött szinte kereken a harminc. Hogy ehhez képest mennyibe került a szabályváltoztatás alkalmazása kifizetett munkaórában és egyéb költségekben, azt nehéz megtippelni, de azt sem zárhatjuk egészen ki, hogy a röhejes borravalóadó nettóban többe került, mint amennyi hasznot fialt. És a felelősöknek még senki nem szólt, hogy szakértés helyett szíveskednének inkább pincérkedéssel foglalkozni, talán azért sem, mert a kedves vendég éhen halna az étteremben, amíg ezek az egyedek megtalálnák az utat a konyhától az asztalig.
Még arra jó ez az ügy, hogy a nevetőgörcs elmúltával lássuk a honi adópolitika hatékonyságát egy újabb megvilágításból. Ha a fentiekben említett könyvvizsgálónak helyesek az adatai, akkor a minimális becslése szerint is borravalóként fizetett pénznek bőven több mint felét nem vallották be, ám ha a nagyobbik adat a valós, akkor a bevétel ötöde után fizettek adót az érintettek. Rendesebb helyeken egyébként maga a borravaló adómentes. Mert ahol úgy dolgozik az állam, hogy ha pincér lenne, nem sajnálnánk tőle a borravalót sem, ott nem az újabb és újabb adók kivetéséből próbálják életben tartani az államkasszát, hanem a behajtás hatékonyságára helyezik a hangsúlyt, természetesen csak a korrekt adókivetés után.
