Lurkónyár a Kuckóban

Kisautó, műanyag csúszda, karikák, homokozófelszerelés – a marosvásárhelyi Ştefan cel Mare utca 26. szám alatti ház udvarán minden jel arra utal, vakációzó gyereknép tanyázik a közelben.

Fotó: Nagy Tibor

Kisautó, műanyag csúszda, karikák, homokozófelszerelés – a marosvásárhelyi Ştefan cel Mare utca 26. szám alatti ház udvarán minden jel arra utal, vakációzó gyereknép tanyázik a közelben. A tágas, otthonos termekben érkezésünkkor huszonegy lurkó múlatja az időt. A golyómedence mellett három kisasszony üldögél, ketten egy-egy babát mozgatnak, beszéltetnek, a két-három évvel kisebb harmadik az egyszemélyes nézőközönség.

– Azt játszodjuk, hogy mi négyen, Jázminnal, az ovis barátnőmmel és a két babával testvérek vagyunk – avat be közös dolgaikba a hatéves Lola, aztán azt is elmondja, mennyire szeret idejárni. A függőágyon egy fiúcska himbálózik, barátja apró állatsereget, elefántot, tigrist, orrszarvút terelget. Az asztalnál színes fonalból karkötők készülnek.

– Válaszd ki, hogy milyen színt szeretnél – mondja Venter Izabella, a Lurkó-kuckó Fejlesztő és Játszóház egyik pedagógusa a mellette ülő copfos leánykának, aztán hozzánk lép, hogy elmesélje, mi minden történik ezekben a hetekben a játszóház szünidős forgatagában. Közben kolléganője, Orosz Judit óvónő cikkekre vágott almával kínálja a pöttöm társaságot.

– Reggel 8 órától fogadjuk a gyerekeket, legtöbben 8 és 9 óra között érkeznek. A nap szabad játékkal indul, aztán 9 órakor elmegyünk kezet mosni, és nekilátunk a reggelinek, amelyet otthonról hoznak a lurkók. Ezután valamilyen kötöttebb tevékenység kezdődik, egyik nap például mesét olvastunk, Máté Angi Volt egyszer egy nap című tündérszép írását, másnap pedig ugyanebben az időpontban a mese szereplőinek bőrébe bújtak a gyerekek, CD-ből, szívószálból és gyurmából pedig a napocskát is megalkottuk. Minden héten egyszer valamilyen finomságot is készítünk, múlt héten gyümölcssaláta volt a menü, a gyerekek vághatták, kavarhatták a banán-, alma-, barackszeleteket, ezen a héten kekszszalámit varázsolunk. Napközben az udvarra is kimegyünk, mozgásos játékokkal szórakozunk, de zeneóránk is volt már, amikor különféle hangszereken ütögettük a ritmust. A kötött program után gyümölcsevés, majd ebéd következik, utána pedig a déli alvást igénylő gyerekek lepihennek, a többiek csendes tevékenységgel, asztali játékokkal töltik a kora délutánt.

– Hogy született a vakációs játszóház ötlete?

– A Lurkó-kuckó Egyesületnél a tanév közben számos programmal vártuk a gyerekeket, többek közt játékos román és angol nyelvtanítás zajlott, illetve baba-mama klub és tematikus játszóház is szerveződött itt. A téli és tavaszi szünetben lévő vakációs program után, a szülőkkel folytatott beszélgetések során fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne a nyári időszakra is tevékenységeket szervezni, hogy amíg a felnőttek dolgoznak, a gyerekek biztonságos környezetben, szakemberek felügyelete mellett szórakozzák át a délelőttöket vagy akár a délutánt is. Július és augusztus hónapra szerveztük meg a vakációs kalandot óvodásoknak és kisiskolásoknak, ezekre az alkalmakra sokan már előre bejelentkeztek. Aki a továbbiakban csatlakozni szeretne, a 0743-069-044-es telefonszámon, Orosz Juditnál, illetve a Lurkó-kuckó Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/lurkokucko.egyesulet) megteheti.

Iza azt sem titkolja, az első napokban, amíg összeszokott a lurkócsapat, elég nagy volt a káosz a kuckóban.

– A gyerekek többsége már tudta, mit jelent ovisnak vagy iskolásnak lenni, de a legtöbben nem ismerték egymást, beletelt egy kis időbe, amíg összeszoktak. Az eddigi legkisebb lurkónk kétéves volt, a legnagyobb nyolc.

Csillámpor és mondahősök

– Volt-e valamilyen különlegesebb élményed, tapasztalatod a gyerekekkel az elmúlt másfél hét alatt? – faggattam Izát.

– Egyszer kézimunkázás közben az egyik kislány egyfolytában szórta rám a csillámport, aztán azt mondta: én tudom, hogy nagyon nehéz jónak lenni, de én úgy szeretlek téged, mert olyan jó vagy. Ez egészen különleges élmény volt számomra. Aztán van egy ikerpárunk, Dani és Ádám, akik egész nap báboznának. Rengeteg magyar mondát ismernek, és csodálatosan tudják előadni valamennyit. Mindketten vezéregyéniségek, és nagyon tehetségesek.

Pillanatokon belül fel is bukkant a hatéves páros.

– Az én kedvenc mondám a Vértes-hegyről szól, a Danié a Kemény Zsigmond és a Jankula mondája – világosított fel Ádám, tesója közben azonnal meg is cáfolta, ő is a Vértest kedveli a leginkább – jelentette ki. De amikor arról érdeklődtem, szeretnek-e a Lurkó-kuckóba járni, azonnal újra összhangba kerültek.

– Nagyon – kiáltották, aztán indultak is egy újabb almacikk-portyára.