Az egyik hírportál a napokban megszellőztette, hogy az államadósság az év elején meghaladta a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 50 százalékát. A közelmúltban politikusok is ejtettek szót az államadósságról, ők addig nem szoktak aggódni, amíg ez a mutató el nem éri a 60 százalékot, mert onnantól már a brüsszeliek is elkezdenek figyelni az adott tagállamra. Csakhogy mire mi oda jutunk, hogy megszólal az a bizonyos brüsszeli vészcsengő, a baj már hatalmas lesz, és csak drasztikus intézkedésekkel orvosolható.
A könnyen kiforgatható statisztikák mögött ugyanis a valóságban a haza olyan iramban adósodik el, mintha nem lenne holnap. Ha abszolút értékeket nézünk, akkor 2012-ben 222 milliárd lej volt az adósságállomány. Akkor került hatalomra a mostani koalíció két nagy pártja USL néven, aztán elváltak egy időre, majd ismét egymás keblére borultak a közelmúltban. Ez idő alatt a haza adóssága megtriplázódott, tavaly év végén már 667 milliárd lejt tett ki. És teljesen függetlenül attól, hogy ez a tartozáshalmaz éppen hogyan arányul a bruttó nemzeti össztermékhez, az adósság egyre nagyobb terhet jelent, végeredményben az adófizetőknek. Például 2012–22 között több mint százmilliárd lejt költött az ország a pénzügyminisztérium adatai szerint a hitelkamatokra. Csak összehasonlításként, ez szinte fele az ugyanazon időszak alatt beruházásokra fordított 230 milliárdnak.
És az illetékeseknek épp ideje lenne már elkezdeni rettegni amiatt, hogy a hitelkamatok költségei jóval gyorsabb iramban emelkednek, mint ahogyan a gazdaság bővül. Tavaly például 29 milliárd lejt fizetett a haza hitelkamatokra, ez az összeg az idén a tervek szerint már 35 milliárd lej lesz. Ez egymilliárddal több, mint amit oktatásra költ egy év alatt az az ország, ahol a tanárok napokon belül leteszik a munkát, mert több bért követelnek.
Azt sem szokták nagydobra verni a politikusok, hogy szép hazánk a büszke második helyen áll egy európai összevetésben. Kamatfizetésben vagyunk dobogósok az európai mezőnyben. A hitelezők nem bolondok, pontosan látják az ország helyzetét, és azt is tudják, hogy rájuk vagyunk szorulva. Lapbecslések szerint tavaly 5,3 százalékos volt az ország által felvett tízéves futamidejű hitelek kamata, idén már 7 százalék fölé emelkedhet az átlagos kamatszint az elemzők szerint. Brüsszeli számítások szerint jövőre az állam adókból és illetékekből származó bevételeinek csaknem tizedét fogják elvinni a kamatköltségek. Addig, amíg az ország képes lesz fizetni a kamatokat, minden döntéshozó úgy kerüli a kényelmetlen intézkedéseket, mint ördög a tömjénfüstöt, de ha ezek a trendek nem változnak, csak idő kérdése, hogy mikor üt be ismét egy olyan krízis, mint a múlt évtized elején, amikor lefaragták az állami béreket. Arról nem is szólva, hogy az adósságteher számlájáért lassan már nem csak egy jövőbeli generáció lesz kénytelen összébb húzni a nadrágszíjat.
