Miközben Európában egyre több ország készül ismét üzembe helyezni a szénerőműveit, felkészülendő az orosz gázstopra, szép hazánk ingyen építtetne magának új gázerőművet. Szó nincs arról, hogy tudatosan szembefordultak volna az uniós energiapolitikai trenddel, csak a megszokott balkáni fejetlenség tankönyvbe illő újabb példáját láthatjuk.
Minap jelent meg az egyik gazdasági portálon, hogy senki nem jelentkezik egy bizonyos versenytárgyalásra, amelynek a nyertese egy új gázerőművet kellene építsen. Röviden ez a hír, a hátterében az áll, hogy még a hatvanas évek végén építettek egy szénerőművet a Hunyad megyei Marosnémetin, amely azóta elavult, s tavaly bezárták. Kapóra jött ebben a hatóságoknak, hogy a közelmúltig a zöldátállásról szólt minden az európai energiapolitikában, így még környezetbarát lépésnek is el lehetett adni az ügyet. Sőt, illetékeseink még zöldebbek is voltak az átlagnál, mert készítettek egy szép tervet, miszerint röpke százmillió euróért eladnák a bezárt szénerőművet, azzal a feltétellel, hogy a majdani jelentkező építsen egy gázerőművet a helyébe, saját költségén, s helyezze is üzembe 2026-os határidővel.
Csakhogy közben nagyot fordult a világ, az egykor olcsó orosz gázt ma aranyáron mérik, s úgy is csak módjával, mert elapadóban az Északi áramlaton érkező. Ez azt jelenti, hogy nem enyhe elmebeteg kellene legyen egy olyan vállalkozó, aki a mai gázárak és a várható ellátási nehézségek mellett, megfejelve ezeket egy százmilliós csekkel is, belevágna ebbe az üzletbe. És mivel a valódi üzleti életben nem is divat a kényszerzubbony, fia jelentkező sem volt a lehetőségre. Érdeklődők korábban még voltak rá, de végül is az energiakrízis sem egyik napról a másikra fajult ideáig, ahol tart. Eddig két licitfordulót tartottak, a harmadik pénteken lesz, majd valószínűleg folytatják a várakozós műsort derék bürokratáink, akik cseppet sem zavartatják magukat olyan apróságokkal, hogy egyrészt az anyagi valóság okafogyottá tette az ötletüket, de amellett már politikailag sem épp szalonképes gázerőművet erőltetni. A realitás azt diktálná, hogy újítsák fel a roncstelep szintjére züllesztett erőművet, de ehhez egyrészt kellene tudni okosan tervezni, ami a regáti kancelláriákban nem honos műfaj. Másrészt az is gond, hogy ez az erőmű feketeszénnel üzemelt, amit manapság nálunk már legfeljebb a bányarémekkel lehet felhozatni a mélyből, mivel a vájárok vagy a nyugdíjukat számolják, vagy Ibériában az epresládákat. Így marad a jelentkező nélküli licitfordulók számolgatása a ma már vicckategóriába tartozó ötletükre. És mivel ugyanilyen okosan irányították mindenkori kormányaink az egész energiapolitikát, ma annak ellenére nettó energiaimportőr ez a jobb sorsra érdemes ország, hogy bőven volna nyersanyag, és ha nem kótyavetyélik el, gyártási kapacitás is ahhoz, hogy jó pénzért mi adjunk drága energiát másoknak.
