Rég nem kavart ekkora cirkuszt
egy közberuházás kérdése Marosvásárhelyen, mint a főtérre elképzelt mélygarázs megvalósíthatósági tanulmányával kapcsolatos januári tanácsi döntés.
A gond ott van, hogy egy szakmai érvekkel lefolytatott vitának meg kellett volna előznie a tanács határozatát, nem követnie. Így egyelőre attól sem kell tartani, hogy lesz mélygarázs, de attól sem, hogy egy ilyen létesítménnyel orvosolható parkolási gondokból valami is megoldódik, mert ez, ami most zajlik, nem városfejlesztési vita, hanem csak egy annak álcázott, többfrontos politikai harc.
Ennek egyik érdekes része, hogy a vonatkozó határozat elfogadása után a liberális képviselőcsoport hat tagjából ötöt a pártja lapátra tett, a helyükre kerülő új tanácstagok pedig részben átrajzolhatják az önkormányzati testület politikai erőviszonyait. Magyar viszonylatban pedig mindennél világosabb lett, hogy a városi és a megyei szervezet között finoman szólva feszült a viszony. Ezt sem nyilvános üzengetésekkel kellene rendezni, a választók inkább volnának vevők – alig több mint egy évvel a következő önkormányzati választások előtt – egy koherens önkormányzati programra és egy hiteles polgármesterjelöltre.
Ami a közérdeket, jelen esetben a parkolási gondokat orvosolható bármilyen létesítmény megépítését illeti, az mélyebben van egy egyszintes mélygarázs padlójánál, és ott is marad még egy ideig. A szóban forgó mélygarázst illetően, ha igazak az utóbbi napokban felmerült ellenérvek, igencsak kérdőjeles a kivitelezhetősége, de az élet itt nem áll meg. Van szaktanulmánya az illetékeseknek, amiben vannak megoldások, nem is egy, tehát ha valóban építeni akarnának a városban parkolólétesítményt, volna miből kiindulni. Ahogy más városokban számos példát látni ilyen fejlesztésekre. Nyilván, sehol nem megy ez teljesen vita nélkül, manapság sem, mint ahogy például az alig több mint egy századdal korábbi vásárhelyi fejlesztések idején, amikor a város arculata teljesen átrajzolódott, szintén hangos volt a közélet, az elődök is tudtak válogatott finomságokat vágni egymás fejéhez. Csakhogy az utóbbi évtizedekben nálunk ebből jóformán csak a parttalan viták maradtak, ha ezektől fejlődhetne egy település, még a New York méretű porfészkekből is ide küldenék fejet tágítani a kezdő városrendészeket. Nem a viták, hanem a munka hatékonyságán kellene javítaniuk a döntéshozóknak.
