Lehet jobb?

Célegyenesbe fordult a parlamenti választási kampány, és a Közpolitikai Intézet hétfőn közzétette a leköszönő törvényhozás tevékenységi mérlegét. Ezt elnézve, a jelenleginél csak jobb parlament állhat össze a vasárnapi választáson.

Az ugyanis elkerülte a sajtó nagy részének a figyelmét, hogy a rendszerváltás utáni legnépesebb törvényhozásnak, amely a két házában 588 taggal látott neki mandátumának, a legalacsonyabb a hatásfoka. A parlamenti törvénykezdeményezések mindössze 14 százalékából lett elfogadott törvény a most lejáró négyesztendős mandátum során, ezzel szemben a parlamenti ciklus kormányai által benyújtott törvényjavaslatok több mint 80 százalékát fogadták el. Vagyis a parlamenti demokrácia alapszabályait, miszerint a parlament törvényeket alkot, és a kormány felelőssége azoknak a végrehajtása, jószerint megfordították, és a parlament a kormány törvényjavaslatainak szavazógépévé vált. (Ha minden úgy igaz, ahogy a jelentést készítő civilek leírták, mert pontatlanságok amúgy vannak a jelentés egyéb részeiben.) Például az újrázásra készülő képviselőket számba vevő adatsorban megjelenik az ALDE, amely 2012-ben nem jutott be pártként a parlamentbe, viszont kimarad a PMP, amely szintén a törvényhozási ciklus folyamán alakult meg, de a képviselőinek az esetleges maradási szándékára nem tértek ki. Annyira nem szimpatikusak a volt elnök emberei ennek a szervezetnek, hogy a jelentésben jóformán meg sem jelenik a párt neve, sem jót, sem rosszat nem mondanak róluk.

De a hatékonyság kérdése mellett az is nagyon érdekes, hogy a négy éve törvényhozói mandátumot szerzett politikusok több mint egyharmada a mandátum során pártot váltott, vagyis a bukaresti törvényhozásban magasabb a migrációs arány a legbizonytalanabb közel-keleti országokénál is. A viccen túl ez azt is jelenti, hogy a 2012-ben kifejezett népakarattal távoli köszönő viszonyban sincs a parlament jelenlegi összetétele. Öt alakulat megszűnt vagy más pártba olvadt be ezalatt, és részben ennek az átalakulásnak is betudhatóan három olyan új párt alakult, amelynek hamarabb volt parlamenti képviselete, mint mezei tagsága. Világos, hogy politikai és anyagi érdekek állnak ennek a migrációnak a hátterében, annyira, hogy a választási törvénykezés megreformálása során senkinek nem jutott eszébe megtiltani a parlamenti pártvándorlást. A leköszönő törvényhozásnál gyengébb hatásfokú és mundért nagyobb arányban váltó parlamentet nehéz lenne összehozni, bár egyes magas népszerűségű pártok jelöltjeit elnézve nem is lehetetlen. Ettől függetlenül vasárnap élnünk kell a négyévente egyszer adódó választói jogunkkal, mert ha helyesen döntünk, akkor kapunk jogot a reményre is, hogy a sorunk jobbra fordulhat.