A lehallgatásokról

A pár éve reneszánszát érő korrupcióellenes harc (habár helytelen „reneszánsz”-ot mondani, hiszen tulajdonképpen Románia modern kori történelmében hasonló nem igazán volt, az ennek kikiáltott kommunista koncepciós kirakatpereket kivéve) egyik állandóan visszatérő eleme a lehallgatások útján szerzett információ. A Korrupcióellenes Ügyészség által indított majdnem minden egyes dossziéban a bizonyítékok nagy része a lehallgatásokra alapozódik. Ez érthető, hiszen a bűncselekmények ezek hiányában nagyon nehezen bizonyíthatók, általában formai szempontból minden rendben van, le van „papírozva”. A papír mögötti reális szándék viszont csak a lehallgatás során kerül nyilvánosságra, megalapozva bizonyos korrupciós bűncselekmények törvényi tényállását. A korrupciós bűncselekményekről konkrétan a későbbiekben fogunk beszélni. A lényeg az, hogy a lehallgatások során derül ki, hogy egy pártadomány esetleg egy pártvonalon kiosztott munka javadalmazása volt, vagy egy szponzorálási szerződés ugyanebből a célból történt, esetleg egy engedélyt anyagi ellenszolgáltatás fejében adtak ki, vagy egy bizonyos műtétet egy orvos csúszópénzért végzett el.

A lehallgatás tehát fontos jogi intézmény, viszont mindig alkotmányi, személyi szabadságjogi és arányossági problémákat vet fel, hiszen az emberi kapcsolatok legintimebb szférájába is behatolhat. Éppen ezért minden demokratikus jogrendszerben ennek eseteit és menetét részletesen szabályozzák, ezt nálunk a Büntetőeljárás-jogi törvénykönyv (Codul de procedură penală) teszi meg.

Miből is áll a tulajdonképpeni lehallgatás? Habár a lehallgatás kifejezés a mindennapi szóhasználatban csak a telefonbeszélgetések lehallgatását jelenti, jogilag egy sokkal tágabb megfigyelési eszköztárról van szó, ezért is a jogi kifejezés a különleges megfigyelési módszerek kifejezést használja. Ennek megfelelően a következő „lehallgatási” módszereket szabályozza a törvény: a távkommunikáció bármilyen formájának lehallga- tása és rögzítése, számítógépes rendszerekbe való behatolás, video-, audiofelvétel és fényképrögzítés útján történő megfigyelés, fizikai beazonosítás és nyomkövetés, bizonyos személy pénzügyi tranzakcióira vonatkozó információk megszerzése, postai küldemények felnyitása, visszatartása, átvizsgálása, beépített nyomozók és informátorok használata, bizonyos tevékenységekben való engedélyezett részvétel, felügyelt szállítás, a telefonszolgáltatók és az internetszolgáltatók által rögzített információkhoz való hozzáférés.

A megnevezések önmaguktól beszélnek, ennek ellenére mindegyikről ejtünk néhány szót. Az első, a lehallgatás bármilyen kommunikációra vonatkozik, nemcsak telefon útján történőre, hanem például internetes – pl. skype – telefonhasználatra is. A számítógépes rendszerbe való behatolás tulajdonképpen egy számítógép vagy rendszer feltörése közvetlenül vagy közvetve (például az interneten keresztül). Az audiovizuális megfigyelést nem kell magyarázni, a postai küldemény átvizsgálása pedig a szekus időkből jól ismert módon zajlik. A pénzügyi tranzakciók megszerzése a pénzügyi intézményektől bekért információk alapján történik. Ezek az intézmények kötelesek a hatóságokkal együttműködni (hogy milyen feltételek mellett, azt később meglátjuk). 

A beépített nyomozó fogalmát sem kell magyarázni, viszont az már egy érdekesebb kérdés, hogy ezek a személyek milyen esetekben és formában vehetnek részt bizonyos bűncselekmények elkövetésében, természetesen abból a célból, hogy az „igazi” elkövetőkkel szemben bizonyítékokat szerezzenek. Ilyen részvétel csak a korrupciós, bizonyos személyekre vonatkozó (pl. emberkereskedelmi), kábítószeres bűncselekmények esetében lehetséges, és csakis bírói engedéllyel. A megfigyelt szállítás esetén arról van szó, hogy bizonyos törvénytelennek minősített anyagok, javak szállítását nem tartóztatják fel azonnal, hanem követik az elkövetők azonosítása érdekében.

Amint azt a bevezetőben mondtuk, a lehallgatás/megfigyelés súlyosan korlátozza az alapvető emberi szabadságjogokat, ezért nem lehet azokat mindig és aránytalanul alkalmazni, így például nem lehetséges bármilyen bűncselekmény esetén lehallgatást elrendelni. A következő bűncselekmények vagy azok elkövetésének gyanúja esetén lehetséges a lehallgatás: állambiztonsági bűncselekmények esetén, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén, pszichoaktív szerekkel vagy drogelőzetes szerekkel való törvénytelen ügyletek esetén, 

a lőfegyverrel és lőszerekkel kapcsolatos, valamint nukleáris-radioaktív anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények, emberkereskedelem esetén, terrorizmussal 

kapcsolatos bűncselekmények, pénzmosás, pénzeszközök hamisítása, elektronikus pénzeszközök hamisítása, elektronikus – internetes úton történő vagyon elleni bűncselekmények esetén, zsarolás, erőszakos nemi közösülés, jogtalan fogva tartás, adócsalás, korrupciós és ezzel egyenértékű bűncselekmények esetén, az Európai Unió pénzügyi érdekei elleni bűncselekmények esetén, valamint bármilyen más olyan bűncselekmény esetén, amelynek alsó büntetési tétele nagyobb vagy egyenlő mint ötévi börtön. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro