Legyen áldott az emlékük!

Vasárnap este a Vártemplomban megemlékezést tartott az 56-os Bajtársi Társaság. A megemlékezést, amelyen Péterffy Irén, Kelemen Kálmán és Gráma János volt politikai fogoly idézte fel a meghurcoltatások éveit, istentisztelet előzte meg. Igét hirdetett Henter György lelkész, és áldást kért azokra, „akik végigjárták a poklok útját”, a családtagjaikra és mindazokra, akik „ma itt vannak és emlékeznek”.

Az istentiszteletet követően Ötvös Emese édesapja, Kacsó Tibor emlékét idézte fel. Ő maga pár hónapos kislány volt, amikor apját bebörtönözték, ötéves, amikor kiszabadult.

Péterffy Irén a 20. születésnapját a szekuritátén „ünnepelte”. Saját bevallása szerint nem szívesen vállalta a szereplést, de emlékeit azért mondta el mégis, hogy „legyen a fiataloknak valami olyan emlék, amit könyvekből nem tudnak megszerezni”. Mint mondta, ha az embert fizikailag meg is fosztják a szabadságától, ha Istenbe kapaszkodik, a lelkét nem tudják megtörni.

Kelemen Kálmán elmondta, hogy négyszer szólították fel együttműködésre, és ő ezt négyszer utasította vissza, ami nem könnyítette meg a sorsát. Felidézte az 1958-as szamosújvári börtönlázadást és az azt követő megtorlások borzalmait. Azért mondta el, hogy rávilágítson, „milyen szörnyű volt az a hatalom, amely állítólag az embert tartotta a legfontosabbnak”. Végül Szabadulás a rabságból című, a börtönben írt verséből idézett néhány sort.

Gráma János, aki 1956-ban 17 éves diák volt, elmondta, hogy egy verset írt, ezért kapott 8 évet. Mint mondta, hálás a sorsnak, hogy 1963-ban hazasegítette. Emlékezni kell, jelentette ki, mert „aki nem emlékezik a múltjára, nem érdemli meg, hogy utódai is emlékezzenek rá”. 

Vass Levente képviselőjelölt arról beszélt, hogy október számára „az élő történelem”. Véleménye szerint az otthon, a család, a hit volt azokban az időkben a megtartó erő, és érdemes volt fölvállalni.

Ezt követően a megjelentek égő gyertyákkal vonultak a templom udvarán található 56-os emlékműhöz. Az első gyertyát Kacsó Tibor dédunokája gyújtotta meg.

Az esemény koszorúzással és a himnuszok eléneklésével ért véget.