2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Harminc év, harminc szerző jubileumi gondolatai, jókívánságai vagy egyszerűen csak az évfordulós lapszámba szánt írások jelzik az olvasóknak, irodalomtörténészeknek, írótársaknak, hogy a marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat három évtizede teszi a dolgát, hónapról hónapra megjelenik az irodalom iránt érdeklődők nyilvánossága előtt, és igyekszik minél figyelemreméltóbb, maradandó értéket teremteni, olvasmányélményt kínálni. Hogy miképpen, milyen hangulatban, milyen reményekkel, arról a lapszerkesztők vallanak a maguk sokféleségében, és hogy szándékaikat, eredményeiket hogyan értékelik, méltatják a lapszámban megszólaló pályatársak – fiatalok és idősebbek, erdélyiek és magyarországiak –, a további potenciális munkatársak, akik ugyancsak meghatározhatják a folyóirat arculatának, tartalmának, sokat dicsért tartásának ezutáni alakulását, az is kiderül a közölt versekből, kisprózákból, hosszabb írásokból, köszöntőkből. Nincs kitörő lelkesedés, nem érhető tetten pátosz, mint általában lenni szokott az évfordulós megemlékezéseken, mégis jól érzékelhető ezen az igényességében is mértéktartó összeállításon, hogy a mai lehangolt közérzet és meglehetősen baljós, csalódott közhangulat dacára a Látó csapata mérsékelten bizakodó, és odaadóan kész folytatni azt a munkát, amelyet eddig is kitartóan végzett, több úton-módon ösztönözve a város irodalmi, kulturális életének felpezsdítését. Jelképesnek is tekinthető, hogy 2020 első számát a magyar kultúra napján mutatták be a Bernády Házban rendezett irodalmi esten.

Kívánjuk, hogy a lap továbbra is maradjon meg tisztán- és mindenLÁTÓnak! Igényes anyagát, érdekes rendezvényeit ezután is kiemelt figyelemben próbálja majd részesíteni a Múzsa. 


Kántor Péter

Születésnapi köszöntő a Látó szerkesztőinek

                                                                                            2019. dec. 7-én

Hogy vagy, drága és jó KAF úr?

Tudom, mostanában KAFul.

És te hogy vagy, Petrusz Demény?

Éltet-e százféle remény?

Sarkallnak-e a leendők,

fejedben nyüzsgő teendők?

Hát a Maros? Annak partján

Bolyai-arccal az arcán,

Láng Zsolt bámul maga elé.

Vajon mi jár az eszében?

Nézi-nézi Szabó Robi,

meg az egész LÁTÓ-tábor,

nézi maga Vida Gábor,

töpreng, de mégse lát belé.

Holott nyilvánvaló dolog:

Ha jön a nyár, ha jön a nyár,

patak partja horgászni vár! –

Láng Zsolt bámul maga elé.


Tompa Gábor

Egy évforduló margójára

Mindig az első harminc év nehéz,

Büchner, Petőfi, Keats még meg sem érték,

tudták: a másvilágon más a mérték,

ha forradalmat büszke gőz tetéz,


mert nincsen tiszta szív, se tiszta kéz,

ahol a törvényt cafatokra tépték,

s a tékozolt idő csak lusta térkép,

amely fölött két kor még összenéz,


s ha engem már az egyik elmulasztott,

a másikat én mulasztottam el,

míg visszanéztem s vártam, hogy szakasztott


s javított égi másom majd felel,

de Ő csak tűrte szótlan, hogy megessék,

ami papírra vetve: nyomdafesték.

*A Látó 2020/1-es, jubileumi számából

Fotó: Nagy Tibor

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató