LÁSZLÓ ROZÁLIA
Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál.
Egy édesanyát feledni nem lehet, a síron túl is tovább él a szeretet.
Felsajog a fájdalom a szívünkben, a seb soha nem gyógyul, a szív összeszorul, a könny elered, a hiány pótolhatatlan, de az emlék örök.
„Anya, tudod, most arra gondolok, velem vagy, és nem csak álmodom. Hozzád bújok, cseng a hangod, dúdolgatsz nekem mosolyogva, kedvesen szólsz: ne sírj, gyermekem! Szívem megremeg, gyönyörű az álom, Édesanyámat újra megtalálom.
Fénysugárral ölel át a végtelen szeretet, mely örökre megőrzi emlékedet.”
Drága jó szívét áldd meg, Atyánk, és köszönöm, hogy ő lehetett az édesanyám.
Az élet lehet bármilyen mostoha, őszülő haját, meleg tekintetét, szelíd mosolyát nem feledem soha.
Egy csokor virág, egy halk ima, pislogó gyertya és főhajtás kíséretében, összetört szívünk mély fájdalmával emlékezünk
LÁSZLÓ ROZÁLIÁRA
március 24-én, amikor tíz éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei. (25363-I)
