LÁSZLÓ ROZÁLIA
Hiába jön tavasz és nyár, a mi gyászos szívünk mindörökre fáj, édesanyám hiányzik, nincs közöttünk már. Kijárunk a temetőbe veled beszélgetni, de bárhogy is fáj, mégis ott kell téged hagyni. Kicsordul a könnyünk a sírodnál, mélységes a fájdalom, hogy távoztál. Az élet szomorúan megy tovább nélküled. Az élet lehet bármilyen mostoha, őszülő haját, meleg tekintetét, szelíd mosolyát nem feledem soha. Érezzük, hogy itt vagy, és mindig itt is leszel mélyen a szívünkben. Nyugodj békében ott, ahol csak jó történhet veled, ahol nincs égő fájdalom, csak tiszta, önzetlen szeretet. Lelked, remélem, békére talált, s te a mennyből vigyázol majd ránk.
„Akiket szerettünk, s már sírban nyugszanak, igazi nyughelyük a szívünkben marad… Bárhogy múlnak az évek, a lélek nem feled, mert összeköt minket az örök szeretet.”
Összetört szívünk mély fájdalmával emlékezünk
LÁSZLÓ ROZÁLIÁRA
március 24-én, amikor 8 éve a kegyetlen halál elragadta közülünk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei. (19163-I)
