LÁSZLÓ ALBERT
Ahogy múlnak az évek, az ember megtanulja elrejteni fájdalmát, de a lelke mélyén magában hordozza egy életen át. Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek, a mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek.
Két kezem kulcsolom, elmondok egy imát, messze száll sóhajom, mert oly messze vitted Őt, Istenem. Arca még mindig itt lebeg a szemem előtt, igen, most is határozottan látom őt. Könny szökik a szemembe, hogyha rá gondolok, bár tudom, álmát vigyázzák az angyalok.
Az élet elmúlik, de az emlékek élnek, s amíg élünk, őrizzük őket.
Nyugodj békében ott, ahol csak jó történhet veled, ahol nincs égő fájdalom, csak tiszta, önzetlen szeretet.
Soha nem fogunk elfeledni, csak örökké szeretni.
Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzet örök küzdelmével emlékeztünk a szeretett édesapára,
LÁSZLÓ ALBERTRE
január 7-én, amikor 15 éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei. (27387-I)
