LÁSZLÓ ALBERT
Az élet nem könnyű és nagyon rövid, leírni is nehéz, hogy nem vagy itt. Elmondani nem tudom, mi az, amit érzek, nagyon fáj a szívem, hogy nem láthatlak téged. Szívemből soha senki ki nem téphet, hol örökre őrzök egy drága képet.
Neved a szél simítja egy táblán, az örök kék ég alatt az örök magány, de mégis bennünk élsz tovább, mert az emlék erősebb, mint a halál.
Egy édesapát feledni nem lehet, a síron túl is tovább él a szeretet.
Kegyetlen volt a sors hozzánk, elválasztott bennünket, zokogó bánat szaggatja megsebzett, fájó lelkünket. Örök álmod őrizze béke és nyugalom, szívünkben örökké élni fogsz, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzet örök küzdelmével emlékezünk a szeretett édesapára,
LÁSZLÓ ALBERTRE
január 7-én, amikor 11 éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! (14439-I)
