LÁSZLÓ ALBERT
Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél, ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél. Elvitted a fényt, a derűt, a meleget, csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet. Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, itthagytál mindent, amiért küzdöttél. Véget ért egy élet, megállt egy szív, azóta a mi szívünk egyfolytában sír. Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet és egy mosoly, amivel vártál minket. Csend borult az egykor vidám házra, te elmentél, és lelkünk oly árva. Az élet csendesen megy tovább, fájó emléked elkísér egy életen át.
Fájdalommal emlékezünk LÁSZLÓ ALBERTRE halálának első évfordulóján. Testvére, Erzsike, sógora, Sanyi, unokaöccse, Laci és neje, Erika. (p.-I)
Megpihenni tértél, hirtelen elmentél, szívedben az volt, hogy minket szerettél. Munka és küzdelem volt az életed, örökre megpihent dolgos két kezed. Csendes legyen álmod, találj odafönt örök boldogságot. Kísérje utadat Isten és az ég, a felhőkön túl találkozunk még.
Fájó szívvel emlékezünk szeptember 2-án a drága férjre, édesapára, nagyapára, a balavásári LÁSZLÓ ALBERTRE halálának első évfordulóján. Emlékét őrzi bánatos felesége, két gyermeke, két unokája, öreg édesanyja, két testvére családjával együtt. Emléke mindig élni fog szívünkben. (542-I)
