Lapozó

Kukoricások tengerén hajóz / Aracs romja, de csak mi haladunk, / a büszke nyugat alkonyában épp / kezdi kelet mennybemenetelét, / mielőtt árnyékká lesz az anyag, / fölragyog, mint a valódi arany, / olyan sárga Kugotowicz Manó / térképe is, mint a sárgarigó. (Ágh István). Mégis: húzd a vitorlát, ősi dsidákkal előre! / Jön még jó bor a karcos után a fénytelen éjben, / elszívott cigaretta az éjek félidejében. / Eljön a nóta, a vers, meg a dal, meg a repp, meg a bóvli. / Eljön a jönnie kell. Eljön az ósdi valóság / lépte nyomán az a holnapi hó is – holnaputáni / emlékként olvadni a messzefutó tavaszokban. (Karácsonyi Zsolt). Pénteken kora délután Imi azzal állított be, hogy Seres úr újra találkozni szeretne velük, és megismételni a múltkori görbe estét. Természetesen, ő állja a költségeket, akár az előbbit is. Bercinek semmi kifogása nem volt ellene, mint ahogyan nyilvánvalóan a többieknek sem. Este hatra egyeztettek, de amikor odaértek, Seres úr már öt személyre terített asztalnál várt rájuk. Valamivel lezserebbül volt öltözve, mint előző alkalomkor, de ugyanolyan választékos eleganciával, kesernyés parfümjének illata már-már elnyomta a falakba, asztalokba, székekbe beivódott átható flekken-, sör- és borszagot. (Káli István). De nem ő jött. Az egyik Triff-iker volt az. Biztosan a kopasz, mert széles karimájú fekete kalappal volt a fején, cipőfűzővel jól az állához kötve, akkora boggal, mint egy döglött béka, különben lefújta volna a fejéről a szél, fennakadhatott volna a bokrokon. És jött felénk, kezében azzal a baltaélű rohamlapáttal. – Takarodjatok a kurva anyátokba, leselkedő patkányok, mert miszlikbe váglak, mint egy döglött kutyát! – sziszegte ijesztően, de olyan halkan, ahogy csak azok fenyegetőznek, akik komolyan is gondolják, de nem akarnak a jelenethez tanút. (Vári Attila). A pálmának kevés volt már a föld, / kiültettük az udvarra. / Nagymama az ágyából nem láthatta, / hogy a konkurens levelek oxidálódnak, / elszáradnak. / De jobb is volt így. / Könnyezni már nehezére esett. (Láng Orsolya). 1950. szeptember 22-23-ra virradó éjszaka avatkoztak be a hatóságok, amikor fegyveres alakulatok a megmozdulások falvaiból több mint száz embert hurcoltak el, brassói börtönökbe vagy dobrudzsai munkatáborokba. A beavatkozás során elsősorban a bűnbakoknak tekintett kulákokat vették célba, függetlenül attól, hogy ténylegesen részt vettek-e vagy sem a zendülésekben. Ugyanakkor a karhatalom közbelépése Gidófalván emberáldozatot is követelt: az elhurcolást megakadályozni próbáló emberek közé lőttek, néhányan megsebesültek, többen életüket vesztették. (Tóth-Bartos András). A hagyomány nem csupán anyag, tananyag, hanem az a közösség, kapcsolatrendszer is, amelyet létrehoz. Generációkat köt össze: a szülő a gyermekének adja át, s az unokát a nagyszülőre emlékezteti. Az oktatás ugyanezt a generációközi kommunikációs modellt érvényesíti: a felnőtt pedagógus és a tanuló közötti kommunikációt. (Keszeg Vilmos). 

Székelyföld, 2017. május.