La Locura

Két héten át a Carp Art csoport négy tagja, a festő Radu Florea és Dorel Cozma, a festő, fotográfus Raluca Moisoiu és a szobrász Gheorghe Popa a marosvásárhelyi Kultúrpalota Art Nouveau Galériájában mutatta be a fenti címen megrendezett kiállítását. A tárlat kurátora Oliv Mircea műkritikus volt, az ő kezdeményezésére jött létre ez a bemutatkozás, amelyet közös madridi, toledói dokumentálódás előzött meg. Az anyagot korábban a besztercei és dévai tárlatlátogatók is láthatták. Különös, nyomasztó alkotások adták meg a kiállítás alaphangját, a mai abszurd, paranoid, bolond világ ihlette festmények, szobrok, fotográfiák töltötték meg a termeket, mintegy figyelmeztetve a nézőket: vigyázzunk emberi értékeinkre, nehogy a jövőben a „romlás virágai” győzedelmeskedjenek! Napjainknak ezt az arcát ritkábban mutatják fel a művészek, ők most négyen megtették, vállalva annak kockázatát, hogy a szörnyűségekkel túltelített közönség elkerüli a galériát. Felelősségteljes alkotók mindahányan, akik nem tartanak a tabuktól, szókimondók abban a reményben, hogy hatni tudnak embertársaikra. Tisztában vannak azzal, hogy jelenünkért, jövőnkért ők is felelősek, és a vizuális művészetek eszközeivel nekik is jelezni kell tapasztalataikat. Hogy mit, azt Oliv Mircea így fogalmazta meg a kiállítási katalógus bevezető soraiban: „A látványtársadalomban, amely körülvesz, az intuitív meglepetésekre alapozott szökési technikák és ihletett mellébeszélések korában e négy művész a valóság statikus és tisztánlátó felfejtését gyakorolja, úgy magyarázva az immanenciát, hogy az nem viszonyulhat máshoz, csakis önmagához. Ők magát a történelmi jelent akarják átláthatóvá tenni, harmonikus együttműködést teremtenének az azonnali és az emberi történelem között, amihez bizonyos értelemben transzcendencia is szükséges. Ha más időkben az őrültséget isteni eredetűnek tekintették, vagyis isteni inspiráció volt, a mai művész számára a köznapi élet kifogyhatatlan emberi zűrzavar. A művész folyamatosan felteheti a kérdést, vajon ő maga a világ közepén, a földön vagy az égben, netán a pokolban van, ébren avagy álomban leledzik, beteg elméjű vagy épeszű-e. A mai művészt bolondnak tekintik, miközben ő az egész világot tarthatja annak.” Mindennek sajátos tükre volt ez a szokatlan, érdekes kiállítás.