Kultúrportyán kicsik, nagyok

Bár idén valamivel kevesebb látogatóra számítottak a múzeumi éjszaka szervezői, szombat estére egyértelművé vált, hogy a 15–16 órás kulturális kaland résztvevőinek száma a tavalyit is felülmúlta. Ez részben a programban szereplő kuriózumoknak – a ferences templom tornya megnyitásának, a kriptalátogatásoknak –, ugyanakkor annak is tulajdonítható, hogy a marosvásárhelyiek többsége – a kisgyermekes családoktól a tizen-, huszonéveseken át az idősebb korosztályokig – szívesen töltekezik a város kiállítótereinek kincseiből, szereti, és évről évre várja a délelőtt kezdődő, éjszakába nyúló művészeti barangolást.

Déli 12 órakor jókora tömeg várakozott a főtéri ferences templom tornyánál. Fülöp Tímea főszervezőt is itt kérdeztük az első benyomásokról.

– A múzeumi karkötőt egy héttel korábban elkezdtük árusítani, elővételben azonban kevés kelt el belőle. Számítottunk arra, hogy a csíksomlyói búcsúval való egybeesés miatt kisebb lesz az érdeklődés, mint tavaly, de már a pénteki megnyitón érződött, hogy ez nem feltétlenül így van – mondta a főszervező, miközben a sor eleje eltűnt a toronyajtó mögött. A látogatók kisebb csoportokban léphettek be az épületmaradványba, amelynek titkairól – a szerzetesek nyughelyéül szolgáló kriptáról – számos fotó mesélt. A biztonsági okokból nem látogatható föld alatti sírboltról készült képeket a kisebb látogatók is érdeklődve nézegették, másokat maga a sejtelmesen szűk tér, a több száz éves falak varázsoltak el.

Kincskeresők, időutazók

A délelőtt – a megszokott forgatókönyv szerint – elsősorban az óvodás, kisiskolás gyermekeknek kínált kiváló szórakozási és tanulási lehetőségeket. Az egyik legnépszerűbb helyszín rendszerint a vár és udvara szokott lenni, így volt ez idén is. A Történelmi és Régészeti Múzeum földszinti termében, a Doboznyi régészet nevű foglalkozáson párhuzamos idősíkokban – az ókori Rómában és a középkorban – kalandozhattak a gyermekek. A múzeum programjaira visszajárók már máskor is kipróbálhatták a római és középkori játékokat – a malmot és a dobókockát –, és egykori pénzérmét sem most készíthettek először, ezeket a tevékenységeket azonban egyszerűen nem lehet megunni. Az idei újdonság a viaszkészítés és a mértékegységekkel való ismerkedés volt. A gyerekek ostromolta asztalokon zajló tevékenységek az emeleti térben kiállított, Maros megyei római és középkori lelőhelyeken – Mikházán és Nagyernyében – talált hét-hét tárgyhoz, többek között az ókori és középkori világítóeszközökhöz kapcsolódtak, amelyekről vetítéssel kísért előadásokon tudhattak meg többet a – főként – felnőtt érdeklődők. Arról pedig, hogy mennyire sikeresen találkoztatják a különböző korosztályokat a múzeumi foglalkozások, a várudvaron munkálkodó kincskeresők győztek meg újra. A legkisebb régészkedők mellett pár felnőtt is spatulát ragadott, elmélyülten kereste a homokba rejtett gyöngyszemet, kis figurát, hogy a játékos régészkedésben még kevésé jártas apróságnak örömet szerezzen.

A várudvar másik népszerű pontja a Marosszéki Íjászegyesületé volt, de sokan voltak kíváncsiak a Doboznyi régészetet kiegészítő katonai bemutatóra is, amellyel a nemrég alakult marosvásárhelyi Milites Mariensis Egyesület színesítette a programot.

Boldog „hadirokkantak”

Délután egyre több kötözött lábú, karú gyermekkel találkozhattunk a főtéren, és a papírból készült katonasapkák, vállra ragasztott rendfokozati jelzések is elszaporodtak. Mindez a Néprajzi Múzeumban zajló foglalkozás népszerűségét jelezte. A látogatóknak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem katonaorvos szakos hallgatói a nagy háború alatti elsősegélynyújtás eszközeit és módját mutatták meg, és kérésre be is fáslizták a hadirokkant szerepét bevállaló kicsiket, nagyokat. Ezután (vagy ezt megelőzően) az első világháborús katonai egyenruha tartozékait is elkészíthették maguknak a gyermekek.

Felüdülés a Víz Házában

Természetesen a többi helyszínen meghirdetett tevékenységek is sikeresnek bizonyultak a Természetrajzi Múzeumtól a Teleki Tékán át a Nemzeti Színházig. Aki pedig belefáradt a főtéri pezsgésbe, az ezerszínű, -hangú, -hangulatú terek meghódításába, a Trébely utcai Víz Házában pihenhette ki magát. Lucian Valentinától, a Vízmúzeum alkalmazottjától megtudtuk, hogy már délelőtt 200 látogatójuk volt. A kedves, szívélyes hölgy a víztározó épületéhez irányított, majd a vezetékes vízhálózatok történetén vezetett végig. Miután az 1970-es marosvásárhelyi árvíz fotóit is megnéztük – találgatva, hogy a megjelölt városrész pontosan melyik pontján készültek a felvételek –, vendéglátónk teával és keksszel kínált a számos kiállítási tárgyait felsorakoztató, parkosított udvaron. Ebbe a testi, lelki felüdülést kínáló, csodaszép környezetbe – amelyből a gyermekhinták, csúszdák és padok sem hiányoznak – este 10 óráig mindennap betérhet a városi nyüzsgésből menekülő – tudtuk meg távozás előtt.

Éjféli zeneélmény

Fülöp Tímeát, a Múzeumok Éjszakája főszervezőjét éjfél előtt egy órával kérdeztük újra a rendezvénysorozat látogatottságáról.

– Eredetileg hatezer karkötőt biztosítottunk, annyit, mint tavaly, de három helyszínen is elfogytak, újakat kellett hoznunk. Mint minden évben, ezúttal is a Palota volt a leglátogatottabb. A Városháza tornya előtt rendszerint sötétedés után alakul ki tömeg, ezúttal már délután 6 körül megnőtt a sor. Ugyanakkor a két kriptalátogatás is rendkívül népszerűnek bizonyult. A minorita templomhoz 200-an, a Keresztelő Szent János-plébániához 500-an jöttek el. Mivel egyszerre 30, illetve 50 személyt tudtunk leengedni a kriptába, az egyórásra tervezett programból kétórás lett. Ezúton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akiknek többet kellett várakozni, illetve megköszönném, hogy kedvesen, türelmesen álltak hozzá a helyzethez – tette hozzá a főszervező.

A rendezvények kavalkádjában két, a programfüzetben nem szereplő meglepetés is helyet kapott: a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia nyilvános próbái. A múzeumokban éjszakázók a zenei élményekből is kivették a részüket, sokan a Kultúrpalotában éjfélkor kezdődő orgonahangversennyel zárták a napot. A Palota kiállítóterei éjfél után sem néptelenedtek el, mi több, egy-egy galériában még festményt ábrázoló puzzle-t rakó felnőttel is találkoztunk. Egyes családok számára az igen népszerű állatkerti programokkal ért véget az egész napos kaland, míg mások zár-óráig barangoltak a múzeumi terek sejtelmes éjszakai világában.  

A kulturális kalandokkal átszőtt éjszaka után a főszervező megerősítette, hogy idén volt a legnagyobb az érdeklődés a rendezvénysorozat iránt. Az, hogy a látogatottsági szám már este 10 órakor meghaladta a hatezret, 18.000-nél több múzeumi belépést jelent, a résztvevők ugyanis átlagban legalább három helyszínre benéztek – összegzett Fülöp Tímea, majd azt is megjegyezte, az országban zajló hasonló programokat áttekintve egyértelművé vált számára, hogy – a rendezvénysorozatba bekapcsolódó partnerintézményeknek is köszönhetően – a marosvásárhelyieké volt az egyik leggazdagabb múzeumi éjszaka.