2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gy. Szabó Béla-emléktárlat Marosvásárhelyen

,,Pusztán, tengeren, erdőn/ barangoltam magamban./ Emberektől távol sem/ kínzott az egyedüllét./ Föld, víz, égbolt, fa/ köznapba ünnepem visz” – Gy. Szabó Béla világhírű erdélyi fametsző, grafikus hitvallásával a marosvásárhelyi Gecse utcai református egyházközség gyülekezeti házában találkozhatnak az érdeklődők. A múlt század egyik legkiemelkedőbb képzőművészének hagyatékából vasárnap délben nyílt itt kiállítás.

Fotó: Nagy Tibor 



A fametszetekből, grafikákból, szénrajzokból és kevésbé ismert – első alkalommal kiállított – pasztellképekből álló tárlat anyagát Ferenczy Miklós nyugalmazott kolozsvári református lelkipásztor, a művészi örökség őrzője, gondozója hozta Marosvásárhelyre. A megnyitóra a délelőtti istentisztelet után került sor, ahol Ferenczy Miklós hirdette az igét, az Istennek szóló hálaáldozatot, az út vigyázását és az Úr imádságos lélekkel és jó cselekedetekkel való dicsőítését téve szolgálata központi üzenetévé.

Az igehirdetés után Lakatos Péter, a Kistemplom lelkipásztora elmondta, hogy a kiállításról még a koronavírus-járvány előtt egyeztettek a kolozsvári lelkésztárssal, aki – mivel nem tudni, meddig tart még a járványhelyzet – vállalta, hogy a jelenlegi óvintézkedések mellett kerítsenek sort a megnyitóra.

,,Fiatalember, maga miért nem mászik fára?”

A marosvásárhelyi a 136. kiállítás, amit a 115 éve született, 35 éve elhunyt művész hagyatékából szerveztek – hallhattuk Ferenczy Miklóstól, aki tízéves korától ismerte Gy. Szabó Bélát, mellette nőtt fel, így személyes kötődéseire is kitérve körvonalazta a Gyulafehérváron született, a budapesti Műegyetemen gépészmérnöki okevelet szerző alkotó életútját. Beszélt a reggeltől estig, estétől reggelig tartó alkotói munkáról, amely a kiváló rajztanár, Reithofer Jenő szellemi útravalójának megőrzéséről tanúskodott – ,,úgy dolgozzatok, hogy ha meghaltok, másnap ne kelljen másnak elvégezni azt, amit nektek kellett volna” –, és felidézte Kós Károlynak az 1932-es kiállításon Gy. Szabó Bélához intézett kérdését is: ,,Fiatalember, maga miért nem mászik fára?” A nagy tekintélyű mester szavai fordították az eredetileg festőművésznek készülő tehetséget a fametszés felé, amelyben sajátos látásmódja egyre inkább kifejezésre jutott. 

– Egyszerű, tréfás ember volt – jegyezte meg Ferenczy Miklós, és kijelentését azzal a Gy. Szabó-féle gondolattal illusztrálta, amivel a művész a fametszés lényegét írta le: ,,Veszünk egy darab fát, felrajzoljuk rá, amit szeretnénk, és a fölösleget eltávolítjuk”. 

Szó esett az egyetem után a kolozsvári Villamosműveknél töltött időszakról, majd a vállalat csődje utáni munkanélküliség éveiről – amelyek az alkotás szempontjából igen termékenynek bizonyultak –, a magyarországi tájakon járó művész felszabadultabb, a sötét tónusokat egyre több fényre váltó ábrázolásmódjáról, és a görögországi tanulmányút élénk színvilágú ,,terméséről”, amelyből a marosvásárhelyi közönség is ízelítőt kaphat. 


Külső és belső utakon 

Gy. Szabó Béla irodalmi műveket, versesköteteket, meséket is illusztrált – mondta a hagyaték gondozója, majd az 1963–64-ből származó, 20 részes Dante-sorozatról és – a Jelenések könyvének többéves tanulmányozása után egy éven és kilenc hónapon át 22 fametszeten megalkotott – Apokalipszisről szólt, amely Gy. Szabó Béla utolsó alkotói korszakának műremeke. A 2017-ben album formájában is megjelenő Apokalipszis üzenete: Isten az egyetemes világ ura, őrzője és formálója – hangzott el az együttléten. 

A 20. századi kortárs művészet egyik legkiemelkedőbb személyisége életében mintegy 300 kiállításon vett részt Kínától Amerikáig, Kolumbiától Moszkváig és Leningrádig, Finnországtól Görögországig. 

– Bejárta a világot, és mindenhonnan hozott magával, és ott is hagyott magából valamit. Az volt a vágya, hogy 80–90 éve kezdett munkájából megőrződjön valami az utókor számára – tette hozzá a nyugalmazott lelkipásztor, majd ismét a művész szavait idézte: ,,Tiszta környezetben dolgozni, egy kicsit embertársainkra is gondolni – hiszen nekik szánjuk munkáinkat –, ez lenne a művész igazi boldogsága”. 

A kolozsvári Bolyai utcai épületben, ahol Gy. Szabó Béla élt és dolgozott, teljes valójában csodálható meg a gazdag alkotói világ. Kevésbé ismert pasztellképeivel és olajfestményeivel is megismerkedhet az emlékházba betérő – tudtuk meg a vasárnapi együttléten.

Mielőtt a jelenlevők átvonultak volna a templomból a gyülekezeti házba, Ferenczy Miklós Gy. Szabó Béla 1975-ben készült, a marosvásárhelyi Kistemplomot ábrázoló alkotásával ajándékozta meg a gyülekezetet, a kiállítás házigazdájának, Lakatos Péter lelkipásztornak pedig egy 1938-as tusrajzot adományozott.

Nyárádmenti táj, kolozsvári régi vásár

A templom gyülekezeti házában a művész korai és későbbi alkotói periódusának remekei, fametszetek, szénrajzok, grafikák és pasztellképek várták – és várják az elkövetkezőkben is – a látogatókat. Ferenczy Miklós egyebek mellett Gy. Szabó Béla szüleinek ábrázolására – az első fametszetei közé tartozó munkákra –, az inspirációs forrásként szolgáló nyárádszentbenedeki és bözödi táj megörökítéseire, a kolozsvári régi piac emlékét őrző Téli vásár című műre, a pasztellképek sorában megcsodálható Körhintára hívta fel a figyelmet. Szemléletes tárlatvezetését egy személyes gondolattal zárta: – Gyermekkoromtól annyi jóságot, szeretetet kaptam Gy. Szabó Bélától, hogy ezt tovább szeretném adni.

Az emlékkiállítás naponta 9 és 17 óra között tekinthető meg a Gecse utcai református egyházközség Ştefan cel Mare utcai gyülekezeti házában.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató