Krónikus vénás elégtelenség

Az alsó végtagokat érintő keringési betegségekről tartott előadás-sorozatot dr. Puskás Attila érgyógyász szakorvos a marosvásárhelyi Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termében a házas bibliaórák keretében. A korábbi alkalmakkor a heveny vénás betegségekről, a trombózisról, embóliáról beszélt, nagyhét szerdáján a krónikus vénás elégtelenség volt a téma a bibliaórát vezető Henter György lelkész szellemes bevezetőjét követően. 

 

Ez a kórkép nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan jelenik meg, s az esetek 5-10 százalékában nagyon súlyos formái lehetnek. Jele a bőrnek a lábszáron, a boka körül megjelenő barnás elszíneződése, vagy a seb, a fekély. Bár a pigmentáció az előrehaladott súlyos vénás elégtelenséget jelzi, nem minden barnás elszíneződés utal erre a betegségre. A túlsúly, a szívelégtelenség is okozhat pigmentációt, ami mind a két lábon szimmetrikusan látható. Ha csak az egyiken jelenik meg a barna elszíneződés vagy a nyitott, nedvező, többé-kevésbé felülfertőzött seb, akkor súlyos vénás betegségről van szó. A kórképnek három nagy típusát ismerjük, de ránézésre nem lehet megmondani, hogy miből ered. Okozhatja visszérbetegség, lehet egy régebbi mélyvénás trombózis (poszttrombózis) következménye, ami a mélyvénás rendszer billentyűinek károsodásával jár, vagy veleszületett vénás fejlődési rendellenesség.

A krónikus vénás elégtelenség leggyakoribb megjelenési formája a visszérbetegség. A második esetben, ha a mélyvénás trombózist idejében felfedezik, megfelelően kezelik, és kompressziós harisnyát visel a beteg, a következmények kialakulása a páciensek 50 százalékánál megelőzhető – mondta Puskás doktor, aki meggondolkoztató képekkel illusztrálta mondanivalóját. Bemutatott évtizedekig elhanyagolt lábszárfekélyeket, olyant is, amely már elmeszesedett. 

A vénákat először Leonardo da Vinci rajzolta le, s különítette el a mélyvénákat a felületes vénáktól – láthattuk a képeken. Mindkét vénatípusban a gravitáció ellen ható rendszer a billentyűrendszer.

Az ember 150 millió évvel ezelőtt állt lábra, s ennek következtében az alsó végtag fokozatos megterhelésnek volt kitéve. Ráadásul a súlyát is megnövelte, az elhízás ma már szinte járványszerűen terjed, s az életvitele is megváltozott, kevesebbet mozgunk és sokkal többet eszünk, mint korábban. Az álló-ülő életmód a vénás rendszert, amelyen a vér visszaáramlik a szívbe, gravitációs szempontból egyfolytában terheli. A vénás betegség az állás miatt gyakori. Sok embernek a szövetrendszere gyengébb, s a népesség 50-60 százalékánál kialakul a visszérbetegség. Az állás miatt folyamatosan nyomás alatt van ez a rendszer, s ahol gyengébb a szövet, ott meglazul. Ebből a szövetből van a vénafal és a billentyűk is. Az artériákat azért nem érinti, mert azokban a keringés fordított, a vér lefele áramlik, a vénákon pedig az elhasznált, oxigénben szegény vér áramlik visszafelé a szívbe. A véroszlop súlyát le kell győzni, amire a billentyűk egy idő után már nem képesek teljes mértékben, s álló helyzetben, ahelyett, hogy összezáródnának, a vér visszafolyik. Minden krónikus vénás elégtelenség kulcsjellegzetessége a billentyűelégtelenség. Ha ez a felületes vénás rendszerben fordul elő, akkor visszérbetegség, ha a mélyvénás rendszerben, akkor trombózis alakul ki. Ha a mélyvénás billentyű veleszületetten gyenge, azt mélyvisszérnek vagy belső visszérnek nevezik, amit ultrahanggal lehet megállapítani. 

Ahhoz, hogy a lábszárból a vér föl tudjon áramolni, nem elegendő a szív lökőereje, szükség van az izompumpára, a mozgásra is. Ezt ülő helyzetben is  lehet pedálozással gyakorolni hosszú és unalmas ülő tevékenység idején. A véráramlás egy helyben álláskor már egy nagyon kevés mozgástól is javul. A meggyengült billentyűk és az izompumpa tevékenységét a mozgás mellett a kompressziós harisnya viselése is elősegíti, mivel közelíti a billentyűket és ezáltal fokozza az izompumpa tevékenységét.  

A felületes vénának két nagy törzse van: a szaféna magna és a szaféna parva, ezek gyűjtik össze a kisebb ágakat. Minden hajszálvisszér, vénatágulat ezeknek a rendszereknek a része. 

A lakosság 60-70 százalékánál valamilyen kis tágulat előfordul. Ha a visszerek láthatóan kidüllednek, a láb dagad és panaszokat okoz, esetleg elsötétedik, akkor meg kell vizsgálni ultrahanggal a nagy vénatörzsek, a mélyvénák állapotát. Ahol valamikor trombózis volt, ott elfolyási akadály állhat fenn, mert a rög nem mindig oldódik föl, s mint egy dugó, ott maradhat a mélyvénás rendszerben, akadályozva a visszaáramlást. Ha mind az elfolyási akadály, mind a vénás elégtelenség fennáll, akkor érthető, hogy a trombózis utáni lábszárakon miért színeződik el a bőr és miért olyan nagy a kockázata a lábszárfekély kialakulásának. 

Ha nem mozgunk, a boka szintjén a felületes vénákban óriási, 90 Hgmm-es lesz a nyomás. Ahogy kettőt-hármat lépünk, a nyomás csökken, a fölös vérmennyiség kipumpálódik, fölfele kering, s a vénás nyomás 10 Hgmm-re esik. Nem így történik egy trombózis utáni lábon, ahol a billentyűrendszer tönkre van menve, a visszaáramlás akadályozott, s a nyomásesés jóval alulmarad a normálisnál. Magasvérnyomás-betegség létezik a vénákban is, amikor a nyomás nem esik le, például a trombózis utáni vagy visszeres állapotban. Ennél sokkal gyakoribb az elsődleges visszérbetegség, de erről majd a folytatásban idézzük az előadás során elhangzottakat.