Kriterion könyvtár Kolozsváron

A kolozsvári Szabadság napilap augusztus 23-i számában olvastuk Tompa Réka tudósítását. Úgy gondoltuk, a Múzsa olvasóit is érdekelheti a könyvbarátoknak örvendetes esemény.

Megnyitották a Kriterion Könyvkiadó könyvtárát Kolozsváron, ezzel negyedszázada dédelgetett álom valósult meg, azonban a leltározás és a különböző munkálatok korántsem értek véget. A gyűjteményt a kiadó székhelyéről, Bukarestből, a Scânteia-házból szállították az Irisztelepi Écriture-Sajtóházba. H. Szabó Gyula és munkatársai abban bíznak, megszólíthatják a fiatalokat, és bevezethetik őket a könyvkiadás világába, ezzel is közelebb hozva számukra az irodalomművelést és a könyves kultúra ápolását. A megnyitón tárlatot is bemutattak, amely a Kriterion egykori jeles művészeti szerkesztőjének, arculattervezőjének, az ikonikus lovacska logó megalkotójának, Deák Ferencnek állít emléket, aki idén lenne kilencven esztendős. A kiállításon a Deák tervezte könyvborítókat és egyéb, a kiadóhoz kötődő grafikai anyagokat lehet megnézni. A rendezvény a 16. Kolozsvári Magyar Napok részeként valósult meg.

A könyvtárnyitón H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója úgy fogalmazott, régóta várt születésnap megünneplésére hívták az érdeklődőket. „Negyedszázada, hogy bukaresti kolléganőimet megkértem, dobozolják be a könyvkiadó könyvtárát, hogy elhozhassuk Kolozsvárra a teljes Kriterion-termést. Részben dokumentálódásra, részben azért, hogy tanúsítsák azt a nem mindennapi teljesítményt, amelyet az intézmény létrejöttétől, 1970. január 1-jétől a századfordulóig végzett, amikor a Romániában élő öt nemzeti kisebbség anyanyelvi könyvkultúráját szolgálva magyarul, németül, szerbül – akkoriban szerb–horvátul –, ukránul és jiddis nyelven adott ki könyveket, az elődök, az Irodalmi Könyvkiadó és az Ifjúsági Könyvkiadó nemzetiségi osztályainak nyomába lépve” – részletezte H. Szabó Gyula. Az évek folyamán ezekhez csatlakozott a román nyelv, amelyen az említett kisebbségek irodalmából készült fordítások jelentek meg a Domokos Géza vezette Biblioteca Kriterion több mint 150 kötetében. Következett az orosz (lipován), aztán a szlovák, majd a török és a tatár (akkoriban török–tatár), majd ezek után – 1990 után – a roma és végül az örmény nyelvű könyvek kiadása.

H. Szabó Gyula úgy fogalmazott, negyedszázada várja annak a lehetőségét, hogy mindezt az érdeklődők elé tárhassa. Ennek kapcsán fogalmazódott meg annak a gondolata, hogy a könyvek tárolására az írisztelepi ingatlan, az Écriture-Sajtóház alkalmas lehet.

Kis történelmi gyorstalpaló a helyszínt illetően: 1989 után a nyomdaiparban is megindult a privatizáció, új, modern felszereléssel működő magánnyomdák jöttek létre, sokszor határon túli támogatással. 1992–93-ban 34 nyomda vett részt a magyar könyvek előállításában, közülük 29 frissen alakult magánnyomda, például Kolozsváron a Garamond, a Gloria, az Écriture-Sajtóház és a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont. Nagyváradon az Analog, az Enacon, Marosvásárhelyen a Custos, a Lyra, míg Székelyudvarhelyen az Infopress, addig Csíkszeredában az Alutus, Sepsiszentgyörgyön pedig a Trisedes Press működött. Ezek a nyomdák és számítógépes kft.-k megalapozták az önálló magyar könyvtermelést, egyes kiadványaik már műszaki és tipográfiai szinten is felvették a versenyt a külföldi könyvekkel.

H. Szabó Gyula szerint az ingatlan tulajdonosainak többsége elfogadta és támogatta az elképzelést, így nekiláthattak a munkának. A kialakítás során érdekes felfedezéseket tettek, például azt, hogy a Bukarestből érkezett dobozokban sokkal több könyv volt, mint azt eredetileg gondolták. Az elődkiadóktól megörökölt korábbi kiadványok is előkerültek, az 1948–69-es időszakban kiadott magyar, német, szerb, ukrán és jiddis nyelvű könyvek is. H. Szabó Gyula elmondta, ezekből korántsincs meg minden könyv, a leltározás folyamatban van. Korábbi időszakokból egyéb kincsek is előkerültek, például az Erdélyi Szépmíves Céh, a Minerva és más kiadók könyvei. Ezeket vélhetően a Kacsó Sándor vezette szerkesztőség munkatársai gyűjtötték össze antikváriumból, magánkönyvtárakból.