Kós Károly és Toroczkai Wigand Ede

A XX. század kezdetének két jelentős építésze marosvásárhelyi találkozásairól, együttműködéséről tartott vetített képekkel gazdagon illusztrált előadást a Kemény Zsigmond Társaság keddi évadnyitó ülésén Anthony Gall, Budapesten élő építészmérnök, egyetemi docens.

Toroczkai vásárhelyi lakóháza Fotó: Nagy Tibor

A XX. század kezdetének két jelentős építésze marosvásárhelyi találkozásairól, együttműködéséről tartott vetített képekkel gazdagon illusztrált előadást a Kemény Zsigmond Társaság keddi évadnyitó ülésén Anthony Gall, Budapesten élő építészmérnök, egyetemi docens.

Ausztráliától Erdélyig

Csíky Boldizsár vendégét a távoli Ausztráliából a Kós Károly építészete iránti érdeklődés vezette el egyetemi hallgatóként Magyarországra és Erdélybe, ahol megtanulta nyelvünket, hogy a változatos, gazdag örökséget feltérképezze, és egy félezer oldalas, szépen kivitelezett könyvben, majd újabb kiadványokban megjelentesse, kiállításokon népszerűsítse. Találkozásai, beszélgetései a helybeliekkel, ahol Kós Károly épületei találhatók, hozzásegítették ahhoz, hogy jobban megértse az épületeket körülvevő világot is.

Marosvásárhelyen az egykori gázgyár (a közüzemek) épületét tervező Kós Károly nyomait kutatva talált adatokat a két építész kapcsolatáról, közös terveikről, levelekről. A budapesti születésű Toroczkai Wigand Ede, akinek munkásságát Keserű Katalin, az ismert művészettörténész dolgozta fel 2007-ben írt könyvében, 1907-től élt Marosvásárhelyen abban a régi szülészettel szembeni sarokházban, amelyet a saját stílusában emeletesre alakított át, s falán ma emléktábla tudósít hajdani ittlétéről. A Bernády Napokhoz is kötődött a keddi esemény, hiszen mindkettőjüknek jó kapcsolata volt a város egykori polgármesterével, dr. Bernády Györggyel, aki támogatta az új építészeti stílust, amely a „nemzeti múlt hagyományaira és a még élő népi alkotások tanulságaira” alapozódott.

A Kemény Zsigmond Társasághoz való kötődésüket jelzi, hogy mindketten tagjai voltak, és több mint száz évvel ezelőtt székfoglaló beszédet tartottak, amelynek szövegét meg is jelentették.

Toroczkai Wigand Ede öröksége Marosvásárhelyen

A budapesti iparművész, aki 1908-ban Bernády György unokahúgát vette feleségül, több épületet is tervezett Marosvásárhelyen. A legismertebb a Kereskedelmi és Iparkamara épülete, azon kívül magánházakat, így például dr. Schmidt Béla házát a Jókai (Eminescu) utcában (ma a Procardia székhelye), villákat az épülő polgárváros számára. Neki köszönhetjük a Kultúrpalota Tükörtermében levő ablakok alapjául szolgáló üvegfestmények egy részét (a Hajdánában régös-régen, a A nagyúr kapuja, a Sátoros palota című székely életképeket és a székely eredetmonda képeit: Réka asszony kerti háza, Csaba királyfi bölcsője, Réka asszony kopjafája, Réka asszony deszkás ablaka, Perosztó szék). Wigand Ede üvegfestményei alapján Róth Miksa műhelyében készültek el az ólomberakásos ablakok.

Újabb dokumentumok Marosvásárhelyen

E rövid kalandozás után térjünk vissza az előadásra, amelyen Csíky Boldizsár érdeklődésére elhangzott, hogy bár a Varjúvár kifosztásával elveszettnek hitték, Kós Károly hagyatékának a levéltári kutatások alapján újabb és újabb dokumentumai kerülnek elő. Többek között a marosvásárhelyi levéltárban is, ahol az előadó Orbán János helyi művészettörténész segítségével talált érdekes anyagot, tervvázlatokat, leveleket, több mint 400 dokumentumot a közüzem építésével kapcsolatosan. Az előadó budapesti lakóhelyétől nem messze, a Róth Miksa Múzeum gyűjteményében látható az a színes üvegablak terv, ami a közüzemi épület számára készült 105 évvel ezelőtt.

A Toroczkai Wigand Edénél 14 évvel fiatalabb Kós Károly feltehetően 1909–11 között kötődött szorosabban az akkor Marosvásárhelyen élő építész, belső építész, bútortervező, festő, író társához. Kós műegyetemi hallgatóként kollégáival többször bejárta szülőföldjét, Erdélyt, és rajzokat készítettek a századforduló építészetét meghatározó stílus jegyében, amely a hagyományokhoz való visszatérést, a vidéki népi építészet jellegzetességeinek a felhasználását helyezte előtérbe.

Toroczkai Wigand Ede, aki kapcsolatban volt a gödöllői művészteleppel, azzal a megbízatással költözött 1907-ben Marosvásárhelyre, hogy egy szervezett kormányprogram keretében a környező falvakban közösségi és mezőgazdasági épületeket, a vallás- és közoktatási minisztérium és a katolikus egyház iskolaépítő programja keretében iskolákat tervezzen a Nyárád mentén, a Mezőségen (Komlód, Nagycég, Mezőújlak), Kézdi- és Háromszéken. Az épületek mellett mindketten terveztek lakásbelsőket, bútorokat, színes ablakokat, könyveket (Toroczkai kerteket is). Az építészetet illetően különbséget jelentett, hogy Toroczkai a budapesti Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait, ahol belső építészetet tanult, s az épületbelsőkből indult ki későbbi épülettervei elkészítésekor. Akkoriban nemcsak Marosvásárhelyen, Kolozsváron is vállaltak megbízásokat.

Közös terv a Vármegyeháza épületére

1909-ben Wigand Ede levélben kéri fel Kós Károlyt, hogy pályázzanak együtt a Vármegyeháza épületére, amit Kós elvállal, s erről a jegyesének írt levélben számol be. Közösen készített tervük a Városházával szembeni dombon elképzelt Maros-Torda Vármegyeházára, amelyet az erdélyi népi és középkori építkezési hagyományok jellegzetes elemeit felhasználva kerek saroktornyokkal terveztek meg, a pályázaton második díjat nyert, amit Toroczkai különösen nehezen élt meg. Kétéves szoros együttműködésük során határozták el, hogy nem költöznek vissza Budapestre, hanem a kalotaszegi Sztánán megvásárolt területre építenek házat. A két ház tervét hasonló, de mégis sajátos stílusukban mindketten el is készítették. A Varjúvár megvalósult, de Toroczkai Wigand Ede Hurubája nem épült fel. Ő ugyanis az első világháború kitörése után visszaköltözött Budapestre, és az impériumváltást követően eladta a telket. A terv viszont nem ment kárba, Sepsiszentgyörgy északi szélén felépítették. Kós Károly a sztánai Varjúvárral egy időben tervezi meg Kolozsváron szülei házát, Toroczkai 1908-ban készíti el a Bernády-ház tervét.

Székfoglaló beszédek a nemzeti művészetről, egy szabadtéri néprajzi múzeumról

Kós Károly feltételezhetően Bernády György meghívására tartja meg 1910 kezdetén székfoglaló beszédét a Kemény Zsigmond Társaságban. A nemzeti művészet című előadás szövege a korszak jelentős folyóiratában, a Magyar Iparművészetben jelenik meg, amelyben mindketten gyakran közölnek. A cikk érdekessége, hogy a budapesti állatkert különböző állatházainak művészi rajzai illusztrálják. Kós levélben is beszámolt székfoglalójáról, ugyanis zavarónak érezte, hogy a vásárhelyi hallgatóság figyelmét nem annyira építészeti előadása kötötte le, hanem az Atilla királról ének, amelyet a közönség kívánságára kellett elmondani, s előadását döbbent csend követte, majd nagy tapssal jutalmazták. Toroczkai Wigand Ede székfoglaló előadása a Marosvásárhelyre tervezett székelyföldi néprajzi múzeumról, skanzenről szólt, egy vízióról, egy településről, amely iparművészeti kolónia is lett volna. Ma már nagyon sajnálhatjuk, hogy nem valósult meg, kialakítását ugyanis eredeti épületek ideköltöztetésével képzelte el Toroczkai.

Misszió

Amint kettőjük levelezéséből kiderül, a Budapestre visszaköltözött Toroczkai Wigand Ede látta vendégül Kós Károlyt és feleségét valahányszor a fővárosba utaztak. A levelekből azt is megtudjuk, hogy naponta egyszer-kétszer összevesztek és ki is békültek, miközben megvitatták az élet nagy kérdéseit. Kós Károly Vásárhelyen is Wigandéknál tartózkodott. Szintén a levelekben olvasható, hogy missziónak tekintették az általuk elképzelt új épített világ megteremtését, ami szövetségben volt azzal a világgal, amit Marosvásárhelyen még láttak. Ezzel a világgal rímelnek a Kultúrpalota Wigand Ede tervezte ablakai, s a sátoros palota zsúpfedeléhez hasonló a Kós Károly által Kolozsvár alpolgármesterének tervezett ház tetőzete is. Ebben az időben készültek el Kós Károly rajzai alapján a zebegényi templom üvegablakai, s az általa megálmodott Mária-képet csodálva nőtt fel a váci püspök.

Toroczkai Wigand Ede, mint említettük, nem építész volt elsősorban. A feltételezések szerint emiatt nem értettek mindenben egyet, ezért vesztek gyakran össze, holott a főbb dolgokról hasonlóan gondolkoztak.

Zsúfolt időszak

Anthony Gall bemutatta azt a levelet, amelyben „Kosch” Károly értesíti dr. Bernády György polgármestert arról, hogy elküldte a tíz tervrajzot a gázgyár két épületéről, ahogy arról szóbelileg megállapodtak. Ezeket sokszorosították, s a szerződéseket mellékelve kiküldték a kivitelezőknek, akik egy hónapon belül válaszoltak, és hamarosan elkezdődött a munka – mutatta a közüzem tervét az előadó. Az igazgatói lakásnak tervezett tornyos épület a fővárosi állatkert meg nem valósított igazgatói lakásának a terve, Kós ugyanis szerette minden elkészített munkáját felhasználni. 1910 zsúfolt év volt számára. Bár a Vármegyeháza „nem jött össze”, épült a marosvásárhelyi gázgyár, a kolozsvári jegyző villája, szüleinek a háza, a sztánai ház, elkezdődött a budapesti állatkert építése, és ebben az évben vette feleségül Balázs Idát, a türei pap lányát. Sepsiszentgyörgyön már készülnek felkérni, hogy tervezze meg a Székely Nemzeti Múzeumot. 1911 áprilisában a budapesti Nemzeti Múzeum igazgatójával és többek között Toroczkai Wigand Edével Dálnokra látogattak, ahol több mint 300 éves faházakat tekintettek meg. Akkoriban arról gondolkoztak, hogy a szentgyörgyi múzeum mellett létre kellene hozni egy szabadtéri falumúzeumot.

Egy évszázad ellenére fiatalok

A sepsiszentgyörgyi új megbízatás Kós Károlyt élete végéig elkísérte, s akárcsak a budapesti állatkert épületei, a városmajori iskola, a Vekerle-telep – eredeti funkcióját megőrizte, s képes volt áthidalni egy évszázadot, miközben az, amit manapság terveznek, hamar elavul. Nagyon erős volt bennük a kötelességtudat, ami nem tette lehetővé, hogy másképpen képzeljék el a világot, mint amilyennek látták – hangsúlyozta az előadó.

Toroczkai sok mindent hagyott Marosvásárhelyre, és Anthony Gall ma egyre fontosabbnak érzi a két építész közötti kapcsolatot és annak hatását Kós Károly műveire.

A „megfagyott zenéről”, az építészetről szóló előadást Kercsó Anna, a zenetanárképző egyetem elsőéves hallgatójának játéka vezette be, aki Bach-szólóművet adott elő hegedűn.