Harmadik fokozatba lépő vírushelyzet kellett hozzá, hogy a politikum abbahagyja a szánalmas komédiázást, és elkezdjen azzal foglalkozni, ami a dolga: kormányozni az országot az egyre nehezebb helyzetben. Később derül ki, mennyire képesek felnőni a kihíváshoz, de sok reményt kár fűzni hozzájuk.
A múlt hét vége felé még úgy tűnt, akár hetekig is képesek lesznek az urak ellubickolni a langyos politikai mocsárban. Mikor az eleve buktatásra kijelölt kormányfőjelölt rájött, hogy a számításokhoz képest katasztrófával felérő győzelmet kockáztat, lelépett a harctérről, és kabaréba illő nyilatkozatokkal igyekezett menteni a puszta bőrét, mert hitelessége eddig sem volt sok. Aztán a válságosdit játszó politikusokat órákkal később úgy csapta pofon a koronavírus egy megfertőződött liberális szenátor képében, hogy a fal adta a kertvégi parasztlengő párját. A jelek szerint helyrerázta az eszüket, szombatra lett kormány is. Vagyis maradt, mert ez ugyanaz, mint amelyik az előre hozott választásokra játszva februárban lábon lőtte saját magát.
Tehát érdemben nem sok változott. Csakhogy amíg az urak az előre hozott választásokat próbálták kierőltetni, addig gyakorlatilag kidobtak az ablakon több mint egy hónapnyi időt, ami alatt sok hasznosat lehetett volna tenni. Csak az egészségügyi felkészülést illetően, ha holnap vesznek vírusteszteket meg minden egyebet, ami kellhet, az jóval drágább lesz, mint februárban lett volna, amikor azért már sejthető volt, hogy a vírus az öreg földrészen is felüti majd koronás fejét. Előrelátó készülődésre egyes értelmesen vezetett országokban láttunk is példát, de itt fontosabb volt a játszadozás. Most a komolyra forduló helyzetre rendkívüli állapottal válaszolnak, a következő napokban kellene pontosan kiderülnie, hogy ez pontosan mit jelent. Amit eddig hallottunk, annak alapján több pénzt a járvány elleni védekezésre.
Ami már biztosnak tűnik, a balekség koronája ott van a régi-új csapat fején. A saját elnökük tette rá, aki ha legalább egy szemernyi játékossággal megfertőződött volna tengerész elődjétől, akkor nemzeti egységkormány megalakítására tett volna javaslatot, a hétvégi rémületben valószínűleg minden párt elfogadta volna. Így a vírushelyzet, és a vele, de főleg utána, az év második felétől már várható gazdasági következmények kezelésének súlya egyformán oszlott volna el, ehelyett a politikai számlát egyedül a liberálisok fogják törleszteni, és rájuk nézve ez pusztítóbb lehet majd a koronavírusnál. A valódi számla nekünk marad, akik annyit tehetünk ebben a helyzetben, hogy elkerüljük a pánikot, és vigyázunk magunkra és szeretteinkre.
