Távol van még a vírushelyzet vége, de már kapjuk az első komolyan aggasztó jeleket arról is, hogy mi várható a gazdaságban. És ezeket a hatásokat akkor sem kerülhetjük el, ha nem betegszünk meg fizikailag, ezek ellen karantén sincs.
Remélhetőleg nem válnak be az olyan különösen borúlátó jóslatok, melyek szerint a koronavírus után következő gazdasági válsághoz képest a bő évtizeddel ezelőtti pénzügyi krízis csak egy laza bemelegítés volt. Hogy komoly baj lesz, azt már akkor lehetett sejteni, amikor a fél világ gyártóbázisát jelentő kínaiaknál komoly termelőkapacitásokat kellett leállítani a karantén miatt, és az idegenforgalomnak rá kellett ébrednie, hogy ennek az 1,4 milliárdos országnak a turistái az idén nem nagyon fognak külföldön nyaralgatni. De az még rémálomnak sem volt kevés akkoriban, hogy az Európa legnagyobb gazdaságait jelentő országok akár hetekre teljes karantén alá kerülhetnek, mint először az olaszok, most már a franciák is, és talán a németek is következnek. Ha ezekben az országokban kitart a karantén, és megbénítja az iparukat, akkor gyakorlatilag az egykori szocialista barakk országainak iparát is le lehet majd állítani, hiszen a keleti régió termelő és szolgáltató üzemei jórészt a nyugati multik beszállítói vagy leányvállalatai. Ha csak az autógyártás áll le néhány hétre, már az több százezer munkahelyet érint szép hazánk gazdaságában, és a kis cégek esetében kevés engedheti meg magának anyagilag az ilyen kényszervakációzást. Könnyen meglehet, hogy aki ezekben a szektorokban talpon marad a krízis után, annak már nem a munkaerőhiány lesz a legnagyobb gondja a vállalkozói oldalon.
De ez kevéssé fogja boldogítani a munkavállalót, akinek a védelmére aligha van itt annyi lehetőség, mint a fejlettebb országokban, és nem csak gazdasági okokból. Az olasz, francia és német kormányok például eurómilliárdos programokkal igyekeznek most lélegeztetőgépet adni a saját gazdaságaiknak, és a nekik való kitettségünk okán illik ezeknek az erőfeszítéseknek szurkolni, hogy járjanak sikerrel. Hasonló programokról a mi vállalkozói szféránk nem is nagyon álmodhat, pedig éveken keresztül döngették a mellüket errefelé az okos fiúk, hogy nálunk van a legnagyobb gazdasági bővülés az unióban. Csakhogy ami bejött, azt ki is szórták, most legfeljebb nagylelkűen elengednek egy kis adót, amit úgysem tudott volna a hatóság behajtani, de az ő kenyerüket is álló gazdasági szféra támogatására egy lapos krajcár sincs félretéve a sufniban a többéves dőzsölés után.
