Csütörtöki kimenő
Olvasom, hogy a kormányt leszavazták. Megbukott. Most majd törheti a fejét president Johannis, hogy kit is bízzon meg. Már mindenki megbízhatatlan. Akárhogyan is számolom, bár nem tartom nyilván őket, mert ez már egy következő generáció történészeinek és a jelenkori szociológusok és politológusok feladata, legalább harminc kormánya volt drága hazánknak, a... stb. a decemberi postaforduló óta.
Persze valaki rávághatná: Franciaországnak és Olaszországnak a második világháborút követő időkben sokkal több volt – hosszabb vagy rövidebb időszakasz alatt. Mindenesetre ez a politikai stabilitás hiányára mutat – természetesen ott Nyugaton. Nálunk útkeresés. A politikai elit keresi a helyét, értelmét, pénz- és miniszteri tárcáját, ideológiáját – mert az most, per korszakunk kifogyott, hiánycikk, elkopott –, helyét a nap és az ég alatt, a megfelelő vezetőt és a megfelelő vezetetteket, a lojális ellenzéket és a még busásabb kereseti lehetőségeket. Örök emberi vágyakozásban buzg. Mást akar, mást takar, mást vakar. Pedig neki viszket. (Ki-ki döntse el, mije.)
Na mármost az én jó Mári néném (valóságosabb, mint Mikes Kelemen édes nénje) aztat állítja itt né a maszkja mögül, mielőtt belépne a Veres Mák nevű kisboltba – a sorban, ahol politikai bölcsessége rendszerint ki- és megnyilatkozik –, hogy azok a dolgok, amik eddig jól voltak összerakva, vagy amit az utóbbi kormány üdvösségesen hozott, megszavazott, áthajszolt a törvényhozáson, azokat a felálló új kormány, mikor majd leszen, el fogja felejteni, törölni, megmásítja, kiderül majd, hogy nincs rá pénz, szabálytalan, törvényellenes, közben ellopták alóla az alapot, a kisszéket, a létrát és feje felől a tetőt és az eget is, eladták, elkótyavetyélték, szóval nincs, drágáim. Nem is leszen egyhamar.
Azok az ügyek, amelyek amúgy szarok, nehezek, kellemetlenek, a lakosság megszomorítására fölöttébb alkalmasak, népszerűtlenek, sajnossal kezdődnek, és sírással folytatódnak, a végét senki sem látja tisztán, azok maradnak. Azok a rendelkezések, intézkedések, intések, szigorítások, áremelések, tiltások továbbra is érvényben lesznek a nép- és nemzetgazdasági egyensúly érdekében azért, mert így kéri tőlünk az unió, a nemzeti érdek, a stratégiapartnerek, a NATO, a FIFA, az ENSZ, Gigi Becali, a nemzetközi helyzet, a simándi tejfölösasszony és a közép-kelet-európai klímaváltozás. Ha valamit kihagytam volna, kérem, üzenjenek táviratilag (ezt ui. a minap már törölték a postai szolgáltatások közül, de van Facebook, Instagram, Tungsram, internet, interface, III. és IV. Internacionálé, sőt még eggyel több).
Mári nénémnek senki nem mer ellentmondani, mert annak idején megjósolta a tatárjárást, a törökdúlást, a mohácsi vészt és a busójárást, a szabadságharc elbukását, az első világháborúban a limanovai ütközetet, Tőkés Lászlót és Wilcsek Pipi lábzsábáját, az oroszokat. Na, és azt akarod mondani, nem jöttek be?!!!
Hát onnan indultam ki, hogy tizenegy hónap után csúfosan megbukott a Cîţu-kormány. (Mári néném szerint ilyen névvel nem is lehet komolyan kormányozni. Kell a kormányzáshoz valami jól hangzó, patinás, hitelt érdemlő név, pl. Bălcescu, Kogălniceanu, Brătianu, Maniu. Én speciel, mire megjegyeztem, már meg is buktak.) Most majd malmozhatok, ameddig az új feláll. És az a régi vicc jutott eszembe, amikor Mórickától megkérdi a tanító bácsi: Mondd, fiacskám, miben halt meg Napóleon? Mire Móric őszinte csudálkozással felvonja szemöldökét, és döbbenten kérdi: Meghalt Napóleon? Nem is tudtam, hogy beteg volt...
