A délutáni csúcsidőben átjárhatatlanná válik a város. Különösen 5 óra körül, amikor már sötétségben araszolnak egymás nyomában a gépkocsik és az autóbuszok is, amelyek ily módon sajnos nem jelentenek alternatívát.
A látványon igencsak meglepődne Nagy Lajos király őfelsége, akinek hajdani utcája ma a Cuza fejedelem nevét viseli, holott a forgalmas, zajos, poros, az álló autók kipufogógázától büdös út megnevezése már nem hízelgő a fejedelemre sem. Tömött, hosszú sor áll a fényárban úszó Aranykakas irányába tartva. Pontosabban araszolunk a szó legszorosabb értelmében, hiszen a napipiactól a Kárpátok sétányig félóráig tart az út. A szélső sávon álló autóból elkeseredett asszony kiabál, hogy orvoshoz kell vigyék az unokát, de nincs kinek. Így átkozódik egy kicsit, majd felhajtanak a járdára, és ölben viszik a nagyobbacska gyermeket, kórház helyett az orvosi rendelő felé. Hosszú várakozás után a Corvin Mátyás téri körforgalom kínálhatná a gépkocsiláncból való kiszabadulást, de a turbina mellőli útról teherszállító autók hosszú sora folyik be agresszíven, szorosan egymás nyomában a körforgalomba. A szentkirályi letérőtől a Sziget utcán át tartanak lépésben a Sörház (Sinaia) utca felé, hogy Régen irányába elhagyják a várost. Egy mentő is felvisít valahol a sor végén, de nem tud mozdulni senki, mert nincs hova, így feltehetően az ellenkező irányban próbálkozik.
Félelmetes lenne, ha egy tűzoltóautó kellene utat törjön a három sávban egymást érő kiskocsik, autóbuszok sűrűjében. A belső, negyedik sáv a hajdani strand irányában egy ideje le van zárva, a jelek szerint nem sietik el a munkát. A napipiactól indulva fél óra elteltével hajtunk rá a Maroson átívelő hídra, így zárórára érkezünk meg a célhoz, és bosszúsan indulunk haza.
Ez csak egy kora esti életkép, viszont a reggeli csúcsidőben sem sokkal jobb a helyzet. Hasonló dugókkal a város más útjain is találkozhatunk. A vásárlási láz emelkedésével ezen a héten a Dózsa György út forgalma, de a hátsó kerülőúté is a csúcsra fog járni, a bevásárlóközpontok környékéről nem is beszélve. A múlt évi ünnepek előtti napokban az Auchan előtti parkolóba azért nem lehetett behajtani, mert nem volt üres hely. Voltak gépkocsivezetők, akik szédülésig jártak körbe, amíg végre egy hely megürült.
A szomorú az, hogy a gépkocsik börtönévé váló városban eddig még senki sem talált megoldást. Az utakat szélesíteni sok helyen a házsorok miatt nem lehet. Ma már azt is nehéz elképzelni, hogy az út egyik oldalán kisajátítják, és „lerombolják” az épületeket, ahogy a Cuza Vodă utca átalakítását az átkosban tervezték. A fél várost nem lehet lebontani. A forgalom kitiltása a központ környékéről pedig olyan méretű felháborodást szülne, amit nehéz vállalni. A belváros minden üres telkének emeletes háztömbökkel való rohamos beépítése viszont tovább rontja a helyzetet, az épületek alá tervezett mélygarázsok a parkoláson segítenek ugyan, de az autók a forgalmat csak növelni fogják. Zöld szigetek, játszóterek kialakítása helyett szaporodnak a házak és az autók, és bizonyos útvonalain csúcsidőben egyre átjárhatatlanabbá válik a város. Valamikor az átkosban nem igazán tudtuk, hogy mi a forgalmi dugó, csak augusztus 23-án vagy május 1-jén fordult elő. Most viszont jó „dugóhúzókat” kellene találni, hogy a késő délutáni autózás, a munkából való hazatérés ne váljon kínszenvedéssé.
