Mint várható volt, az igazságügyi tárca élén történt minisztercsere sem húzta ki a népharag méregfogát, de úgy tűnik, a kormány csak túléli a saját szélvetéséből aratott vihart.
Mint várható volt, az igazságügyi tárca élén történt minisztercsere sem húzta ki a népharag méregfogát, de úgy tűnik, a kormány csak túléli a saját szélvetéséből aratott vihart. Egyelőre, mert a héten elfogadott költségvetésben már ott a következő vihar magva. Ha kipukkannak az üres ígéret lufik, akkor az állami juttatásokkal megvesztegetett választók is kimehetnek majd az utcára, azt pedig már aligha éli túl a kormány. Ez úgy tűnik, csak idő kérdése, mert az idénre betervezett állami kiadások jelentős részére nem látszik a fedezet.
A baj jelei már januárban látszottak, amikor a szocdemek bajszos pártvezére nagy garral kért számon tízmilliárd lejnyi hiányt a technokrata kormányon. Amellett, hogy ezért tulajdonképpen az ollódoktor előddel kellett volna feltörülni az előszobát, mert valójában a tavalyi büdzsét csak megörökölték a technokraták a Colectiv-botrány után távozó kabinettől, a gond ott volt, hogy az év utolsó hónapjaiban az állami bevételek ennyivel maradtak el a tervezettől. Egy épeszű kormány ilyen esetben visszakozik a választási ígéreteiből, és mérsékeli a kiadásait. Nálunk viszont inkább az előlegből költekezés dívik, vagyis végrehajtották a bizonyos tízmilliárdot is feltételező választási ígéreteket. És miközben már tudták, hogy gond van, faragtak egy olyan idei költségvetést, aminek a bevételi oldalára több mint 14%-os emelkedést írtak, ez lenne a legnagyobb arányú állami bevételbővülés a 2009-es gazdasági válságot megelőző bőséges évek óta. Az adó- és társadalombiztosítási bevételekből még a tavalyi túlfűtött várakozásokhoz képest is 5-10%-os növekedést remélnek, ami a gazdaság csodálatos működése esetén is az elmebajjal határos optimizmust feltételez, de ez csak a hab a tortán. A kormány szerint az uniós alapokból lehívott összegek az idén szinte megnégyszereződnek. Ha működik ez a valami, amit ők költségvetésnek neveznek, ez nem számvetés, hanem a gazdaság idomításának kísérlete a kormánypártok választási ígérethalmazához. A görögök is sokat próbálkoztak vele, de a hellén szocialisták kispályás amatőrök a regátiakhoz képest.
Nem látszik esély rá, hogy ez a költségvetés működjön, és ha az államkasszába nem folyik be annyi pénz, amennyit ki akarnak adni belőle, akkor három lehetőség van. A költekezés lefaragása, az adók emelése vagy a hitelezés. Az utóbbi, miután a kormánykoalíció a bányabéka ülepe alá ásta a nemzetközi hitelességét a 13-as kísérlettel, aligha járható út. Az első kettőre inkább hamarabb, mint később számíthatunk, annál inkább, hogy a rendeletbotrány a gazdasági szféra kormány iránti bizalmát is megrendítette, ez is az optimista adóbevételi reményeknek tehet még inkább keresztbe. Ha a kormány a béremelési és adócsökkentési ígéreteit lesz kénytelen megszegni, és nem látszik, hogy ezt miként kerülhetné el, akkor jöhet az igazi vihar, amikor a civil öntudatra ébredtek mellé a kiábrándított választóik is odaállnak. Csakhogy a porcelánbolt feltakarításakor, az elefánt randalírozása után, a szilánkok mindenkit vágni fognak.
