A kommunizmusban a Duna-delta munkatáboraiba száműzött ártatlanul elítéltekre emlékeztek

A székely és a magyar szabadság napja közötti vasárnap a Mezőfelei Református Egyházközség és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében megemlékeztek a kommunizmus áldozatairól. A templomi ünnepi műsort követően olyan emlékhely felavatására került sor a papkertben, amely – elsőként egész Erdélyben – a kommunizmus által a Duna-delta munkatáboraiba száműzött ártatlanul elítélteknek állít emléket. Az anyaszentegyházat és a delta világát jelképező pelikánszobor (alkotója Szőcs Zoltán) kőtáblájára az alábbi szöveg került: „A Duna-delta munkatáborait megjárt ártatlanul elítéltek, kiemelten a falu szülöttei: Ábrám Sámuel, Fülpösi Jenő, Kacsó Tibor emlékére”. Egyúttal sor került Az igazság szabaddá tesz című könyv ismertetőjére, valamint a Peripravát bemutató fényképkiállításra. 

Igét hirdetett Ötvös József ny. lelkész, és az áldozatok sorsát az alábbi bibliai igével állította párhuzamba: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4.7-8). Az ünnepséget lebonyolító presbitérium és a nőszövetség nevében Nagy Sándor mezőfelei lelkész köszöntőjét követően dr. Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke ismertette a kezdeményezés üzeneteit, majd Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Percze László konzul tartott megemlékező beszédet. A megemlékezés templomi részét a több nemzedéket átfogó gyülekezeti kórus kulturális műsora zárta. 

Ábrám Noémi műsorvezető köszöntője után a szoboravatás első felszólalója dr. Vass Levente parlamenti képviselő volt. Távollétében került felolvasásra Pál-Antal Sándor történész írása: Az 56-os mezőfelei áldozatok emlékezete, valamint Tófalvi Zoltán író, 1956-ot kutató erre az alkalomra elküldött Gloria victis! Avagy: Dicsőség a román kommunista diktatúra által meghurcolt erdélyi ötvenhatosoknak! című írásának több gondolata. A méltatásokban megfogalmazódott: Mezőfele a magyar forradalom hatására alakult szervezkedések egyik fontos központja, miközben az elítéltek helytállásából erőt meríthetünk.

A Duna-delta leghírhedtebb munkatáborát, Peripravát megjárt Gráma János egykori elítélt, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetségének titkára személyes átéléseit tolmácsolta a megjelenteknek. A Duna-deltában az Ukrajnával határos Chilia-ág mentén fekvő Periprava az ország egyik legnehezebben megközelíthető falva, neve végérvényesen bekerült a történelemkönyvekbe. Az egyház- és emberellenes kommunista diktatúra ide száműzte Csiha Kálmán református és Mózes Árpád evangélikus püspököt, Fülöp G. Dénes és Varga László marosvásárhelyi református lelkészeket, Dávid Gyula irodalomtörténészt, az EMKE tiszteletbeli elnökét, Páskándi Géza írót és sorstársaikat. Többségük már nem él, kegyelettel emlékezünk rájuk.

A kommunista munkatáborokat megjárt mezőfelei születésű politikai elítéltek leszármazottai nevében egyházi ének, szavalat, ünnepi beszéd hangzott el (Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka). És üzenetek a múltból a jelenen át a jövőbe: „Nehéz, de jó becsületesen élni!”, „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember”, „Emlékezni akarunk Istenünk jóságos szeretetére, mellyel elhurcolt és ártatlanul elítélt szeretteinkre gondot viselt a nehéz években, és hazavezényelte őket drága otthonaikba”.

A szobor leleplezését követően (EMKE és egyház képviselői) Jakab István maros-mezőségi esperes mondott áldást. A homokkőből készült talapzatra koszorút helyezett el az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Mezőfelei Református Egyházközség, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, az RMDSZ parlamenti képviselete, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetsége, valamint Kacsó Tibor, Fülpösi Jenő, Ábrám Sámuel leszármazottai.