Eldöntött tény, hogy Marosvásárhely polgármestere aláírja vagy már alá is írta az építkezési engedélyt a Papiu utcai történelmi városrész durva átalakítására. Állítólag nem tehet mást. Az engedéllyel viszont jóváhagyja a sorozatos félrevezetést, a törvényes előírásoknak, a szomszédok véleményének a figyelmen kívül hagyását, az engedély megadásában érintett szervek nemtörődömségét, amelyek képviselői a közegészségügytől a vízügyi vállalaton át a közlekedési rendőrségig, valamint a Szebeni Övezeti Műemlékvédelmi Bizottságig nem vették a fáradságot, hogy kimenjenek a helyszínre, és ott tájékozódjanak, mielőtt aláírnák az építkezési engedélyt.
Továbbra is felháborító, hogy nem tartották be a korábbi térképeken a város védett övezetével kapcsolatos európai normákat követő előírásokat, amelyek szerint meg kell őrizni a hagyományos városszerkezetet, és a családi házakból álló övezetben kizárólag családi házak építhetők. Ahogy ez a 13. szám alatt lakó családnak kiadott urbanisztikai bizonylatban is olvasható. Csakhogy a szabályok betartásánál nagyobb úr az érdek, a rokoni kapcsolatok, amelyért különféle mutatványokkal az előírásokat ki lehet játszani, félre lehet magyarázni, hogy végül a Papiu utca 9., 11. szám alatti ház udvarán és kertjében elkezdődhessen a tervezett három lakótömb építése, amelyekben 32 (vagy még ki tudja hány) lakást alakítanak ki, és az alatta levő mélygarázsban 33 gépkocsi számára lesz hely. Hogy mindez milyen mértékben terheli meg a környezetet, nos, ez jól láthatóan senkit sem érdekel. Ha a főtéren fel lehetett építeni az üvegházat, ami mindenkinek kiüti a szemét, akkor ez elsősorban a könyék lakóinak lesz kellemetlen. De a felháborító engedélyek között említhetnénk azt is, amelyet a Borsos Tamás utca 4. szám alatti ház bővítésére adtak ki az utóbbi időben.
És még mit tartogattak számunkra azok, akik az ügyet győzelemre vitték? Az Emil Dandea-szobor takarásában KÖZVITÁRA kifüggesztett városrendezési tervben (PUG) a Papiu utcában tervezett építkezés előtti házak után húzták meg a védett övezet határát. Egyébként a közvitára bocsátott tervezet csúfság a város lakóval szemben. Egyrészt, mert olyan helyen található, ahova csak néhány fáradt ember lép be leülni egy padra. Másrészt az írás halvány, apró betűs, és szinte csak nagyítóval olvasható. A térképen alig vehetők ki a rajzok, az arányok, egy átlagos polgár csak egy zagyvaságot észlel, amihez érdemben nem tud hozzászólni. Én csak azt remélem, hogy a város szakemberei számba vették a „véletlen” vagy szándékos tévedéseket, és véleményt fogalmaztak meg ezekről. Ha mindenki hallgat, akkor a jelenlegi urbanisztikai osztály továbbra is orránál fogva vezeti a tanácsot, a polgármestert és a város lakóit leginkább. Jó lenne, ha olyan szakemberek kezében lenne épített örökségünk jövője, akik magukénak tartják, szeretik ezt a várost, és kötelességüknek érzik minden jellegzetességének a megőrzését.
