Kötelék – Szász Hargita könyvbemutatója

Pénteken délután a marosvásárhelyi Köpeczi–Teleki-házban

mutatták be a marosvásárhelyi olvasóknak a csíkszeredai Szász Hargita Kötelék című kötetét. A szerző az Artecotur Egyesület és a marosvásárhelyi RMDSZ Nőszervezetének vendégeként hozta el kötetét és mutatta be az érdeklődőknek. Szász Hargitával Csata Éva pszichológus beszélgetett. 

Van-e recept arra, hogy miként kell regényt írni? Ki dönti el azt, hogy milyen irodalmi mű marad fenn évszázadok során? Érdemes-e besorolni, beskatulyázni bármilyen alkotást akadémikusok által alkotott kánonok közé? Ezeket a kérdéseket az idők során bizonyára többen feltették magukban szerte a világon azok közül, akik úgy érezték, van elmesélni, leírni való történetük, amin keresztül üzenni szeretnének környezetüknek, a kortársaknak, az olvasóra bízva az említett kérdések megválaszolását. Szász Hargita is talán azok közé tartozik, akik nem azért ragadtak tollat, hogy bekerüljenek a nagyok panteonjába. Hanem azért, mert úgy érezte, hogy mindennapi munkája mellett szüksége van arra, hogy kikapcsolódjon, hogy mások történeteit kikerekítve meséljen nekünk önmagáról, érzéseiről a közvetlen közelében megtörtént eseményeken keresztül önreflexióként tükröt állítson az olvasónak. Könyvei nem mondanak ki nagy igazakat, nem vetnek fel mély értelmű filozófiai gondolatokat. Mai történeteket, meséket tár elénk, amelyek azért olvasmányosak, mert bárkivel megtörténhetnek. Első kötetében, a Háromszázhatvanötben, amely 2017-ben jelent meg, egy ifjú hölgy élettörténetét követjük végig, ahogyan egy szerelmi háromszögbe keveredik, majd végül tragédiákon keresztülmenve keresi a kiutat. A Kötelék is egy ehhez hasonló történet, amely igen közel áll a szerzőhöz – derült ki a marosvásárhelyi könyvbemutatón elhangzott beszélgetésből. A középpontban egy rákbetegséggel küzdő fiatal lány áll, akinek a szemszögéből, illetve a család hozzá való viszonyulásából kerekedik ki a történet, amelyet szerelem is fűszerez. Ahogy az előző regényben, a Kötelékben is a cselekményszál fűzése, sodródása teszi pörgővé az olvasmányt, s úgy élhetjük végig a cselekményt, mintha a szomszéd vagy a barátunk mesélte volna el nekünk. 

Szász Hargita kommunikációs szakértőként dolgozik száraz, tényszerű, politikai szövegekkel. Ebből keres kiutat, oázist ezeknek a történeteknek a papírra vetésével. Blogírással próbálkozott, majd jóakarói ösztönözték, hogy lépjen tovább. És lépett. Szövegeit megjelenés előtt három-négy barátnővel is megosztja, akik tanácsokat adnak, ezekből a visszajelzésekből építkezik. És fontos a közvetlen közeliek visszajelzése, az édesanyjáé, azoké, akik történetükkel benne vannak a regényben. Mert azt sem tagadja, hogy felismerhetően, vagy akár érintőlegesen a könyv szereplőinek karakterei hús-vér emberek, akikre odafigyel, s akiknek a történeteit a fantázia szűrőjén át beemeli a cselekménybe. A marosvásárhelyi könyvbemutatón kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy nem is akar az elitirodalmat alkotók soraiba tartozni. Ponyvát ír. Mert erre is van igény. Nem csak nálunk, hanem világszerte. Mert nem mindig érzi úgy az olvasó, hogy súlyos értékítéleteket vagy világrengető történeteket feldolgozó olvasmányt kell megemésztenie. Az érdeklődésről ítélve erre is szükség van. A Háromszázhatvanötre, a Kötelékre és az ehhez hasonló mindennapi történetekre. A Kötelék megvásárolható a marosvásárhelyi könyvesboltokban is, a Háromszázhatvanöt már elfogyott.