A Kis-Küküllő mente székely népviselete

A magyarkirályfalvi női viselet az 1900-as évektől korszakonként változott, csak az ing s a száras cipő maradt meg mindmáig egyformán az öltözetdarabokból. A lányok felfonott hajukra bársonyt kötöttek ünnepeken, s néha hétköznapokon is. Ez félujjnyi-ujjnyi széles bársonyszalag volt, gyöngyösen díszítve, s hátul csokorba kötve. Otthon készítették, ezért nem volt mindenkié egyforma. Az asszonyok a XIX. század végétől még a XX. század kezdetéig is fekete, vékony szövetanyagból készült főkötőt hordtak, melyre szőrcsipkét és selyemszalagot varrtak fel. Erre kötötték a fejkendőt, s így a fodrok miatt nem lapult a kendő a homlokukra, s „látni engedte szép, kerek arcukat”. A fejkendőt vásárokon vették meg. Kásmir, tükörselyem, delinszőr anyagból készült, beleszőtt szélcsíkokkal, apró mintákkal. A fiatalok fehéret, krémszínűt hordtak, majd barnát, s negyvenéves kortól csakis feketét kötöttek fel. Úrvacsorát 1950-ig csakis fejkendőben vettek még a lányok is. Télen bársonykendőt viseltek, rojtos széllel, s a módosabbaknál hímzett is előfordult. Az időseket főkötőjükkel temették el, a temetési főkötő gyakran fiatal korban készült, kimondottan erre a célra. 

Az ing a legrégibb időktől, azaz itt most az 1890-es évektől mindig budris ing volt. Először elegyes anyagból, majd házi gyapotvászonból varrták. Mellévarrott, hasított ing volt, bő ujjal.

A nyakán kis pánton volt a budri, azaz a keskeny, másfél ujjnyi, az anyagából vagy csipkéből lerakott, összehúzott fodor, s ez volt a csuklón is, a bő ing mandzsettáján. Ilyent hordtak a mai 75 évesek nagyanyái, s a mai napig is ez a helyi népviselet állandó darabja. Az 1950-es évekig ünnepeken viselték. A mellrész hasítékának a két oldalán 2-4 levarrott lerakás, metélés, csipke vagy fodor volt, gazdag díszítés, fehérrel. Leány, asszony egyformán viselte. Egy nőnek többféle díszítésű inge is volt, a varrónők egyéni ötletei szerint. 

A lányok régen nyakhoz simuló, később már lecsüngő, 2-3 soros színes üveggyöngyöt kötöttek a nyakukba. Az ősi, XIX. század végi ruhadarabok közé tartozik a lékri vagy blúz is. Medgyesről, a vásárból vették az anyagát: szövetet, tükörselymet, egyszínűt s mintásat. Volt bebújos és elöl végiggombolós szabású is. Karcsúsították, bevarrott ujját a vállon lerakták, lefele a karon leszűkült, s derékban alul kiszélesedett, lerakásokkal vagy simán. Az ünneplő mindig fekete vagy sötétkék színű volt. (Az elvásottakat otthon viselőnek használták.) Templomba, esküvőre, keresztelőre vették fel. A lájbi a fersing vagy a blúz anyagából készült, rövidre szabva, s kilátszott az ing, a blúz a fersing felett. Anyagban és színben találnia kellett a fersinghez. Bársony-fersinghez bársonylájbi illett, kor szerint piros, zöld, fekete színben. Zsinór díszítette lóhere alakú mintákkal vagy rózsákkal, s volt gyöngyös lájbi is, amelyen a fekete gyöngyöt a zsinór mellé varrták. Alját kétujjnyi bársonyszalaggal szegték be, s ez is fekete színű volt, akár a sujtás. 1940-ig ünnepelni még a lányok is csak fekete lájbit viseltek. 

(A női ruha bemutatását a következő összeállításban folytatjuk)

 

Szómagyarázat:

Budris = bodros (fodros)