A Kis-Küküllő mente székely népviselete

A Kis-Küküllő völgyének Marosszékhez tartozó részén fekszik Hármasfalu, amely az 1968-as megyésítéskor egyesített Atosfalva, Szentistván és Csokfalva településekből áll, s közigazgatási szempontból ma Makfalva községhez tartozik.

Szentistváni vőfélyek 1985-ben. (Kiss Dénes lelkész gyűjteményéből)

A Kis-Küküllő völgyének Marosszékhez tartozó részén fekszik Hármasfalu, amely az 1968-as megyésítéskor egyesített Atosfalva, Szentistván és Csokfalva településekből áll, s közigazgatási szempontból ma Makfalva községhez tartozik. A három egykori falu népviselete nem teljesen egyforma. Leghagyományőrzőbb Atosfalva, s a legtöbb tanult ember Székelyszentistvánról került ki. Hármasfalu lakossága református, unitárius és római katolikus vallású.

A férfiviselet

Mindhárom faluban a fiatalok zöld kalapot hordtak, Szentistvánon sorozáskor zöld bokrétát kaptak a szüleiktől, amelyet a faluban egy asszony készített árvalányhajból, közepében kis tükörrel. Atosfalván és Csokfalván színes selyemvirágokból, néha gyöngyvirággal, levelekkel összerakott tükrös bokrétát viseltek, amit a vásárból vettek. A csokfalvi legénykék kis karimájú kalapján szalag helyett zsinór futott körbe. A zöld kalap szalagja a zöldnek egy másik árnyalata volt. Katonaság után már nem tettek bokrétát, s az öregek átadták a sajátjukat a fiataloknak. Szentistvánon a lány vasárnap egy szál virágot tűzött kedvesének a kalapjába. Húsvétkor Atosfalván a lányok rozmaringból és muskátliból összeállított kis csokrot adtak az őket meglocsoló legények közül a kiválasztottaknak, s így két-három csokor is került egy kalapra. A csokfalviak szerették a kibédi Suba kalaposmester zöld kalapját, amelyen hátul harmonikaszerű csokros hajtások voltak sötétzöld szalagból. A fiatal házasok is zöldet viseltek itt, egyesek zsinóros vadászkalapot, később barnát, az idősek feketét.

A férfiing mindenütt mellévarrott, bebújos, eresztett vállú, bőven ráncolt. Nyakán csak visszatűrt pánt volt, nem volt szabott gallérja. Az ünneplő gyolcsing elejét kidíszítették öt-hat vagy csak három-három letűzéssel a gombolás két oldalán. A hajtások közé stikkolást hímeztek, s a mandzsettán is szerepelt az ujjnyi széles stikkolás. Főleg a vőlegényinget díszítették ki nagyon.

A lájbi háziszőttes, Hármasfaluban mindenütt a piros fejtőt feketével szőtték össze kétnyüstösen. Ezt 30 éves koráig viselte a férfi. Kihajtott, sálszerű vagy szögletes gallérral, esetleg gallér nélkül is készítették, kis felső zsebbel. Főleg kék színű, ritkábban zöld, s fekete zsinórral dúsan kidíszítették, 1940 után tulipánokkal is. Díszként a mellényre fémgombokat varrtak, tetejükön pillangóval, virággal. 30 éves kora után a férfi fekete lájbit hordott, ennek hátát 1950-től selyemből varrták, bélése feketére festett gyolcs vagy selyem volt, viselőjének a módja szerint.

A posztóholmit a háziasszony szőtte, a gyapjút Makfalván és Kibéden fésülték, ványolták, régen Atosfalván is Gálnál. A harisnya ezekben a falvakban is a legrégebbi és a legtovább élő ruhadarab, az ünneplő hófehér gyapjúból készült, sima szövéssel. A fiatalokéra kék zsinórt varrtak oldalt, ami hátul farközépen körbement. Szent-istvánon a legényeké piros zsinórral volt díszítve a zseb alatt, háromlevelű lóhere alakban, Csokfalván kék zsinór futott körbe a nadrágon kétsorosan, s elöl nagyon kidíszítették egyik felől, ahol a zsebe volt. Máshol elöl minta nem, csak szegély volt a zsebre rávarrva. Az idősebbek fekete zsinóros harisnyát hordtak mindenütt, a két szélén lefele, hátul középen körbefutott a zsinór, s a zsebet csak beszegték. A fiatalabbak ezt is díszítetlen szürke priccsesnadrágra váltották át.

Az ujjas is gyapjú háziszőttes, három-négy gombbal, három zsebbel; Szentistvánon sima szövésű, s a módosabbak elöl vitézkötéssel díszítették, Csokfalván magyar idő után vitézkötést tettek rá egy szál fekete zsinórból. Télen báránybőr bélést gomboltak bele, vagy bundalájbit vettek alája, esetleg flanelbéléssel viselték. A fiatalok kovásznai posztóból varratták, gyapotbéléssel. Télen szokás volt báránybőr gallért tenni rá. Híres néhai szabók voltak: Borbély Ferenc és apósa Makfalván, Madaras Ferenc és Kádár Gergely. Atosfalván barackmagos és fenyőágas mintával szőtték az ujjasokat. Bundalájbit, rövid bundát viseltek télen, s Csokfalván Orbán Ferencnél kozsokot varrattak, bokáig érő bundát, de volt szokmány is házi posztóból. Kádár Gyula is Csokfalván dolgozott, híres szűcs volt.

Viselőnek lágy szárú csizmát, bakancsot, ünneplőnek kemény szárút készíttettek, s 1960-tól bürger-csizmát, fűzőset is. A régi viselet 1970-ig élt, de a fiatalok most ismét ujjasokat varratnak.