2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Beszélgetés Pál D. Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójával

Nemrég beköszöntött az igazi tél, a kemény mínuszok időszaka. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház épületének régóta várt felújítása mindeddig nem kezdődött el, nem volt erre politikai akarat, és mivel az intézmény fenntartója a kulturális minisztérium, saját, illetve helyi költségvetésből ezt nem is lehet elkezdeni, kivitelezni. Pál D. Attila vezérigazgatót arról kérdeztük, hogy jelen pillanatban és helyzetben milyen lehetőségek állnak a színház rendelkezésére annak érdekében, hogy a nézők és alkotók számára egyaránt komfortos körülményeket biztosíthassanak az előadások alatt. 

Fotó: Bereczky Sándor

– Az épület mostani helyzetét két irányból tudjuk megközelíteni. Az egyik, hogy a fűtés szempontjából mire képes jelenleg az épület felszereltsége. A másik az állandóan visszatérő problémánk: az átépítés kérdésköre. Ha az első szempontot nézzük, egyértelmű, hogy az idő múlása nem javít a helyzeten: egyre rosszabbodott az épület hőgazdasága, és ez javulni nem fog. Mi rengeteg apró dolgot elvégzünk annak érdekében, hogy azt a kevés meleget bent tartsuk, de ezzel nem javul, csak kevésbé romlik a helyzet. Erre odafigyelünk. De azzal a hőszigeteléssel, amellyel az épületet ellátták, azzal a technológiával, amely a rendelkezésünkre áll, csak ennyire vagyunk képesek. 

Ne felejtsük el, hogy majdnem húsz évvel ezelőtt, 2005-ben elkezdődött itt egy átépítési munkafolyamat, amely félúton megszakadt. És úgy szakadt meg, hogy csak apró dolgok javultak, miközben a háttérben lévő, fontos mechanizmusokat, rendszereket szétszedték – és már nem szerelték vissza őket. Ráadásul olyan átalakításokat végeztek, amelyek következményeként ezeket az eredeti, a színházépület számára tervezett rendszereket lehetetlen újra üzembe helyezni. Azóta nincs meleglevegő-befújás, nincsenek hőfüggönyök, nincsen chiller a Kisteremben. Emiatt (és több, hasonló dolog következményeként) ott tartunk, hogy nyáron nagyon meleg van, télen pedig nagyon hideg. És azóta folyamatosan azt próbáljuk elérni, hogy valahogy – nagyon nehezen – tartsuk meg a komfortzónának azt a határvonalát, határértékét, amelyre minimálisan szükség van. 

Ami az átépítést illeti, nagyon sokáig stagnált ez a folyamat. Volt egy kormányváltozás, amely után kiderült, hogy per pillanat senkit sem érdekelt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház épületének átépítése. Azt a stratégiát kellett alkalmaznunk, hogy mi provokáljuk ki a döntéshozók érdeklődését... És az utóbbi időben, az elmúlt egy hónapban, sikerült is felhívni a helyi vezetők és a kormánypártok figyelmét erre a problémára. Sikerült a helyi és központi vezetőkből kierőszakolni az érdeklődést. Az ügyet segíteni próbáló politikai faktorok (akik nincsenek kormányon, de mellettünk állnak) együttesével az elmúlt időszakban egy nagyon fontos lépést tettünk az átépítési folyamat tekintetében: tudomásul vették, hogy ez szükséges, elkönyvelték, hogy ez szükséges, rábólintottak arra, hogy ez szükséges. Azért beszélek többes számban, mert itt az ügy szempontjából döntő fontosságú személyekről van szó. Így újra lendülettel és pozitívan tekintek a jövőbe, és nagyon remélem, hogy lesz ebből az átépítésből valami. És akkor ezek a problémák hosszú időre megoldást találnak. 

– Körülbelül mikorra várható a változás?

– Ezt nem lehet megsaccolni. Ez egy olyan folyamat, amelynek során az utolsó határozatot, a teljes elfogadást és aláírást követően is legalább másfél év telik el addig, ameddig az első csákányvágás bekövetkezik. Most csak annyit mondhatok, hogy napról napra, folyamatosan ezzel foglalkozva, a döntéshozók érdeklődése felkeltésének céljából kicsit provokálva a helyzetet tudunk közelebb kerülni a célhoz. De hogy mikor jutunk el oda, azt nem tudom megmondani.

– Mert csak bukaresti pénzekből lehet a felújítást kivitelezni?

– Bukaresti pénzeknek is nevezhetjük, igazából a fejlesztésügyi és a kulturális minisztériumról van szó. Az eredeti elképzelés szerint a fejlesztésügyi minisztérium vette volna át a teljes építkezést. De megváltozott a politikai konstrukció. Most sikerült a kulturális minisztériumot is a mi oldalunkra állítani. Érdekes, hogy ő a fenntartónk, és mindent meg kellett tennem, hogy a mi oldalunkra állítsuk... De ezt elértük, és nagyon remélem, hogy a 2024-es év költségvetésében menet közben meg fog jelenni az az összeg, amely a felújítási tanulmányokra szükséges. 

Ugyanakkor nagyon köszönöm a nézők észrevételeit, ezzel sokat segítenek nekünk. És ezek segítségével mi is többet tehetünk annak érdekében, hogy elfogadhatóbbak legyenek a körülmények. Egyúttal kérjük a nézők és a munkatársaink türelmét: ezzel segítenek jelenleg a leginkább abban a folyamatban, amelynek során mai színházhoz méltó épület válhat a jelenlegiből.

Pál D. Attila   

Fotó: Bereczky Sándor


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató