A nagy választási hajrában – először a kampány, most a pártok közti politikai alkutárgyalások – az országvezetés megfeledkezni látszik arról, hogy a látszat ellenére Romániában is egyre mélyül a gazdasági válság.
A nagy választási hajrában – először a kampány, most a pártok közti politikai alkutárgyalások – az országvezetés megfeledkezni látszik arról, hogy a látszat ellenére Romániában is egyre mélyül a gazdasági válság. Egy hónapnyi angliai kintlét alatt a szigetországi hírcsatornákat, médiát figyelve megállapítottam: – gyémántjubileum, olimpiai játékokra való előkészületek ide vagy oda – a vezető hírek, elemzések központjában mégiscsak a gazdasági jellegű műsorok állnak.
Míg Európa egyik nagyhatalma úgy látja, hogy a recesszióból való kilábalásig még hosszú az út, aggódik az angliai munkanélküliségi ráta növekedése, a görög eurócirkusz hatásai, vagy akár a fiatalok egyetemi képzésének magas költségei miatt, a vezető politikusok és gazdasági elemzők órákon át gazdaságélénkítő csomagok megvitatásával foglalkoznak, körítve a lakosság anyagi terhelésének enyhítését célzó intézkedésekkel – nálunk a prioritást a hatalmi harcok jelentik. Miközben a magas képzettségűek elvándorlása mellett a hivatalos adatok szerint közel 1 millió bejelentett román állampolgár dolgozik csak (!) Spanyolországban – oda adózva –, itt a politikumot főként az alpolgármesteri, tanácsalelnöki és egyéb állások betöltése érdekli, hisz tudja, saját emberei kiszolgálják majd érdekeit.
A kormányzást átvett szociáldemokrata Victor Ponta nyilatkozati szinten támogatja csak a beruházásokat, a „régi jó dolgok folytatását”, és elfeledni látszik: mindezekhez pénz kell, amit alig hihető, hogy ki tudnak préselni a polgárokból. A Szociálliberális Szövetség hangzatos gazdasági programjából eddig még semmit nem láttunk. Mondhatnák: válságkezelést végeznek, „tűzoltást”, de meddig várat még a kis- és közepes vállalatok ösztönzése, a nagyberuházók idevonzását elősegítő intézkedéscsomagok jóváhagyása, hiszen lassan kimerül az államkassza?
A Romanian Business Accelerator gazdasági csoport vezetője, Marian Duşan szerint az állam a nagyberuházók korrekt, megbízható partnere kellene legyen, de csak döntőbírói szerepet lenne szabad vállalnia a nagylélegzetű projektekben. Úgy véli, az ország vonzó lehetne a masszív tőke számára, az államnak pedig egyszerűsített, gazdasági stabilitást nyújtó pénzügyi törvénykezést kellene kidolgoznia. Nos, ez az, ami hiányzik. De van helyette közel 100 milliárd eurós küladósságunk (kétszer annyi, mint 5 évvel ezelőtt), közel nyolcszázezerrel több munka nélküli polgárunk, negyedére csökkent külföldi tőkebeáramlás, 8,4 százalékos infláció (az EU-átlag 3,2% 2011-es adat), a bruttó hazai termék 20-40%-át kitevő fekete gazdaságunk, a GDP 40 százalékát kitevő közadósságunk…
