Kínai nyomulás

• 2011-07-05 15:28:48

• Kósa András

Az elmúlt hét a kínaiak európai nyomulásától volt hangos. A mostani gazdasági előretörés egy kicsit más, mint a budapesti úgynevezett kínai piacon már ’89 után megjelent árudömping.

Az elmúlt hét a kínaiak európai nyomulásától volt hangos. A mostani gazdasági előretörés egy kicsit más, mint a budapesti úgynevezett kínai piacon már ’89 után megjelent árudömping. A kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao népes delegáció élén Európába látogatott, és Berlin valamint London mellett 2 napot Budapesten töltött. Már ez önmagában hatalmas diplomáciai sikernek számít, azonban a megkötött tucatnyi megállapodás és a bejelentett szándéknyilatkozatok arra mutatnak, hogy a magyar belpolitikában meglepően egységes álláspont – mely szerint „Magyarország legyen a kínai befektetések európai hídfőállása” – megvalósulni látszik. (Tegyük gyorsan hozzá, hogy a Fideszben nem fogadták kisgyereki sikollyal a mostani találkozót, hiszen Szájer József európai parlamenti képviselő, az újonnan elfogadott Alkotmány atyja és társai emberi jogvédőként szólaltak fel, amikor kiderült, hogy a kínai miniszterelnök látogatása kapcsán a Magyarországon élő tibetieket berendelték a Bevándorlási Hivatalba, hogy ne tiltakozhassanak…)

A kínai–magyar kétoldalú találkozók mellett ugyancsak Budapest adott otthont a közép-európai országokban akkreditált kínai nagykövetek eligazítását célzó tanácskozásnak is, melyen bejelentésre került a térséggel kapcsolatos kínai stratégia. Vagyis Kína határozott Európa-politikát mutat, s ennek többek között része az is, hogy a kínai nagykövet a napokban Marosvásárhelyen is látogatást tett és befektetési lehetőségek iránt érdeklődött.

Márpedig városunknak, megyénknek, Erdélynek kár lenne ebből kimaradni, hiszen a Budapesten megkötött megállapodások jól mutatják, hogy bizony komolyan gondolják a kínaiak: tetemes összegű beruházásokat és befektetéseket eszközölnek a térségben. Ki-ki vérmérséklete szerint nevezheti ezt gyarmatosításnak, vagy éppen a kínai gazdaság elmúlt két évtizedes sikerét adaptálható lehetőségnek. Egy viszont biztos: a világgazdaság második legerősebb tagja olyan pénztömegen ül (3 ezer milliárd dollárról van szó, ami a magyar GDP hússzorosa), amely így is, úgy is megtalálja az utat, hogy merre fialjon nyereséget. Ennek egyik útja a cégvilág, ugyanakkor Budapesten történt egy ennél távolabb mutató, a makrogazdaságot is megmozgató bejelentés: Kína magyar állampapírok vásárlását tervezi.

Márpedig köztudott, hogy az amerikai államadósságot már egy ideje kínai vásárlások finanszírozzák. Okoz ez gondot, hiszen a felértékelt kínai jüan borzolja az amerikai kedélyeket, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a kínaiak általában lejáratig tartják a megvásárolt államkötvényeket. Ez azt jelenti, hogy – feltéve, ha nem történik valamiféle gazdasági összeomlás – nem várható a kínaiak részéről az így vásárolt papírok egyszerre történő piacra öntése, amely egy-egy államot totálisan bedönthetne. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az Európában elvárt és egyre erősödő befektetői transzparencia nem jellemző Kínára, vagyis ebben a lépésben akadnak elemzői bizonytalanságok is.

Gazdaságpolitikai szemmel két azonos irányba mutató fejlemény figyelhető meg: egyrészt a világgazdasági válság kapcsán most lehet olcsón, befektetői szemmel nézve jó feltételekkel vállalatokat, piacokat vásárolni. Másrészt Kína számára fontos, hogy az Egyesület Államokkal folytatott kereskedelmi értéket is megelőző Európa a kínai termékek legnagyobb felvevőpiacaként stabil maradjon. Márpedig Európa most igencsak inog…

Közben nem kell mentőangyalként fogadni a kínaiakat, hiszen segíteni csak akkor tudnak, ha van már elképzelésünk, hogy merre is haladunk, ha nem fogalmazzuk meg ezeket, akkor legjobb esetben is csak gyarmatokká válunk. És ez igaz Marosvásárhelyre, Székelyföldre, Erdélyre, Közép-Európára és persze az egész EU-ra.