Kiállítás a Vártemplomi Diakóniai Otthonban

Kodály Zoltán életműve

Az átlagembernek is ismerősen cseng Kodály Zoltán neve, feltételezhetően hallott világhírű ének-, zeneoktatási programjáról, még ismer is néhány Kodály-művet, de életének, munkásságának lényeges és tanulságos eseményeiről talán keveset tud. Ez pótolható annak a kiállításnak a megtekintésével, amely a marosvásárhelyi Vártemplomi Diakóniai Otthon (Eminescu utca 28. szám) emeleti előcsarnokában látogatható a jövő hét végéig.

A kiállítás a zenekedvelők számára is tanulságos összefoglaló, zeneiskolás diákoknak pedig hasznos ismeretek forrása. A pannók, amelyek végigkövetik Kodály életét és gazdag munkásságát, a Külgazdasági és Külügyminisztérium megbízásából készültek a múlt évi évfordulós ünnepségekre, és Magyarország romániai külképviselete révén, Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központjának a vezetője segítségével jutott el Marosvásárhelyre – tájékoztatott Fülöp G. Ilona, az otthon vezetője.

Bár a pannók a múlt évben Kodály Zoltán születésének 135., halálának 50. évfordulójára készültek, vannak olyan alkotók, akikre emlékezni évfordulókon túl is érdemes – mondta nyitóbeszédében dr. Csíky Csaba egyetemi docens. Majd hozzátette, hogy Kodályról szólva szinte kikerülhetetlen Bartók Béláról is megemlékezni, hiszen azon alkotók közé tartoznak, akiknek a munkássága összefonódott egy nagy közös cél, a magyar népdalok kutatása és rendszerezése, „a magyar zene szilárd alapjainak megteremtése” érdekében. 1928-ban Bartók Béla fogalmazta meg, hogy a magyar szellem Kodály műveiben ölt testet a legtökéletesebben. Művei hitvallomást jelentenek a magyar lélek mellett, ami annak tulajdonítható, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik, „belső oka pedig Kodály rendíthetetlen hite és bizalma népének építő erejében és jövőjében” – fogalmazott Bartók Béla. 

Dr. Csíky Csaba az első nagyméretű pannó címéből kiindulva – Örvendjen az egész világ! – érdekes relikviát mutatott a közönségnek. A zenei írás-olvasás programját meghirdető Kodály 1937-től adta ki Bicinia Hungarica című sorozatát. Ahol megénekeltette a diákokat, hogy meggyőződjön a zenei oktatás minőségéről, ott ajándékba adott egy Bicinia kötetet az aláírásával. A füzetek a kétszólamú éneklésbe való bevezetést szolgálták (bicinium kétszólamú éneklést jelent). Az első kötet első darabja vallásos karácsonyi ének, amit később kihagytak. A kihagyott oldalt Csíky Csaba édesapja megőrizte, és azt láthatta a kiállítás megnyitóján részt vevő közönség. 

A zenekedvelő, klasszikus zeneműveket játszó vasutascsaládban született Kodály Zoltán a budapesti tudományegyetemen magyar és német nyelv és irodalom szakot végzett, az országos Magyar Királyi Zenekadémián pedig zeneszerzői szakot tanult. A magyar népdal strófaszerkezetéről készülő doktori dolgozatához kiegészítő anyagot keresve kezdett el népzenét gyűjteni, és így ismerkedett meg Bartók Bélával, aminek eredménye Magyar népdalok című közös kiadványuk volt, azzal a céllal, hogy a nagyközönség megismerje és megkedvelje a népdalokat. A zeneakadémia tanáraként (ahonnan felfüggesztették, majd 1921-ben visszavették) írta meg 1923-ban Psalmus hungaricus, Op.13-as művét, amelynek visszhangos sikere nemcsak Magyarországon, külföldön is ismertté tette – olvashatjuk a pannókon. 

Dr. Csíky Csaba beszélt Kodály nagy tervéről, hogy egy egész népet tanítson meg énekelni. Ennek alapját a zenei nevelésben látta, így született meg a világszerte elismert Kodály-módszer. Lényege, hogy a gyermeket a legszebb népzenével kell zenei anyanyelvére tanítani, hogy ezen keresztül szerezze meg a felsőbb zenei műveltséget. Ehhez munkatársaival együtt írta meg a tananyagot, amely az énektanítás és a zenei írás-olvasás általánossá tételét, a kórusmozgalom kiterjesztését szolgálta. 

Párhuzamosan születtek meg híres szerzeményei: Háry János, Székely fonó, Galántai táncok, Te Deum, a halála előtt írt Magyar mise és mások – hangzott el többet között a megnyitón. Aki kíváncsi a részletekre, megtekintheti az egész nap nyitva tartó kiállítást.

A megnyitó különleges színfoltja volt Sándor Klára (fuvola) és Sviatoslav Perepelytsia (gordonka) közös játéka, akik Bach-, Mozart-, Bartók-műveket és fuvolára, valamint csellóra alkalmazott Kodály-feldolgozásokat adtak elő a résztvevők őszinte örömére.