2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Elmúlt jelen

Pénteken délután az Euro-trans Alapítvány által támogatott, gondozott projekt keretében érdekes vándorkiállítás nyílt a Kultúrpalota előcsarnokában Elmúlt jelen címmel. A tárlatot berendezők fotókkal, képzőművészeti alkotásokkal, installációkkal (bőség asztala), videóalkotásokkal, képi kollázsokkal, dokumentumokkal, a korszakot kutatók magyarázatával, interjúrészletekkel és tárgyakkal idézik fel a kort. 

Külön-külön asztalok köré csoportosítva járhatunk be olyan témaköröket, mint a kommunista hatalom rituális helyei, a felvonulások, az iparosítás, a munkásosztály élete, helyzete, a kényszer-városiasodás, a Kriterion könyvkiadó története, a média a kommunizmusban, a gyermekkor és a család, a városi fogyasztás, a könnyűzenei kultúra. Külön installáció adja vissza a tévében közvetített forradalmat, aztán megjelennek az 1990-ben kiadott publikációk, az új médiumok és az olyan jelenségek, mint a tömeges kivándorlás, a vendégmunkásság, az elszegényedés, az új politikai pártok megalakulása, hatalomátvétele, és külön az 1990-es márciusi eseményekről szóló dokumentumok, fotók, filmjelenetek is láthatók. A marosvásárhelyi kiállítást Kinizsi Zoltán projektvezető, Blos-Jáni Melinda kutató és Sárándi Tamás muzeológus nyitották meg. 

Fotó: Vajda György 


A kiállítást szervezők, rendezők Lőrincz Józseftől kölcsönözték az igen találó címet. A politológus egyik könyvében említi, hogy 1989–1990 még nem a múlt, hanem „egy olyan jelen, ami elmúlt”. Majd hozzátette: „A 30 éve történt rendszerváltás eseményeit egyre inkább történelemként emlegetjük, noha még sokunk emlékezetében elevenen él, és jelenünket megannyi nyúlványával behálózza.” S talán ebben a gondolatban rejlik a tárlat különlegessége, fontossága. Egy emberöltővel a rendszerváltás után a témánként rendszerezett asztalokat azoknak is ajánlott végigjárni, akikben a tárgyak, a leírtak, a fotók és a filmfelvételek emlékeket elevenítenek fel. Nekik, nekünk, akik gyerekként, fiatalként, vagy középkorúakként végigéltük az eseményeket, tudatos vagy csak sodródó részesei voltunk, érdekes szembesítés lehet a múlttal. A tárlatot készítők, a társadalom-, történelemkutatók, fotó- és filmarchívumot elemzők, feldolgozók nem ítélkeznek. Tényeket, dokumentumokat, tárgyakat állítanak elénk, amelyek mögött ott állnak a megszólaltatottak vallomásai. Így, harminc év után. És kiderül, hogy a ma átkosnak nevezett korban nem minden csupán fekete és fehér volt, hanem voltak szürke árnyalatok, kiskapuk és szigetek, amelyek lehetőséget teremtettek arra, hogy ki-ki a maga közösségében – a családtól a baráti társaságokon át a munkatársakig, különböző intézményekben – az adott körülmények között élje életét, keresse az önmegvalósítás, a boldogság, a boldogulás útját. Persze az árnyékok mindenkit kí-sértek, a besúgórendszerre épített szekuritáté, az egyre szűkülő élettér, a kisebbségi megszorítások, a meghurcoltatások, munkahelyi megpróbáltatások, és sorolhatnánk mindazt, ami a rendszerben könyörtelen volt, s amelyek miatt a fenntartói annyira túlfeszítették a húrt, hogy az 1989 decemberében elpattant. Ismertek a világpolitikai kontextusok, illetve a hazai történelmi tények. Ezekre csupán utalást találunk a kiállításon, vagy még azt sem igazán. Nem a történelemcsinálók jelennek meg, hanem azon egyszerű emberek élete, gondolatai, vagy az, hogy a kényszerművészetben (Megéneklünk Románia, Flacăra-kör), sajtóban megjelenített, díszbeszédekkel tarkított valósággal szemben próbáltak dacolni a rendszerrel. Az 1989-es forradalmat érdekes installációval mutatják be. Megelevenedik egy korabeli tömbházlakás berendezése, a tévén keresztül követhetők a bukaresti események, aztán egy másik, vetítésre alkalmas helyiségben képkockák peregnek le a különböző erdélyi városokban lezajlott forradalmi eseményekről. Különösebb kommentálás nélkül, hiszen látható, hogy a helyszínektől eltérően majdnem ugyanúgy cselekedtek az emberek: hirtelenjében a régi rendszer szimbólumaitól próbáltak megszabadulni, majd az új rendszer első perceiben igyekeztek ad-hoc felállítani az új vezetői struktúrákat. 

A kiállítás jól elhatárolható tömbje ezt folytatva bemutatja az 1990-es eseményeket. Bepillantást nyújt az újjáalakuló politikai, társadalmi és kulturális intézmények első lépéseibe, amelyekkel a ma is létező rendszert alapozták meg. Persze hangsúlyosan szerepelnek az 1990-es marosvásárhelyi események, a szocialista nagyipari létesítmények bezárását követő munkanélküliség és az emiatt előidézett kivándorlási hullám. 

A kiállítást szervezők szerint, bár a kiállítás időhorizontja lezárul 1990-ben, a közös történet nem. Számos olyan kérdés merül fel, amelyet egyénileg kell megválaszolnunk: melyek azok az alapfogalmak, amelyek ma is velünk élnek – akkor is, ha mint politikai projektek sikertelenek voltak? Mi történik azokkal a reményekkel, jövőképekkel, amelyek nem valósultak meg, de együtt élnek velünk? Mi az, amink már megvan, mi az, ami jár nekünk, mi az, amiért harcolni akarunk – és milyen árat vagyunk hajlandók fizetni érte?

A válaszkeresés mellett még van egy fontos célja a tárlatnak. A kezdeményezők azt szeretnék, ha minél többen azok közül, akikben valamelyik tárló emléket gerjeszt, mondják el történeteiket, osszák meg tárgyaikat, tegyék közzé fotóikat a kiállítás www.elmultjelen.ro honlapján, hogy ezzel is gazdagítsák az anyagot, közelmúltunk emléktárát. Hátha valamikor egy múzeumot is lehetne nyitni, hiszen akarva vagy akaratlanul, ez a korszak is része volt történelmünknek. 

A kiállítás tervezői: Blos-Jáni Melinda, Fodor János, Miklósi Dénes, Molnár Beáta. A témakörök kidolgozásában közreműködő szakértők: Bartha Katalin Ágnes, Gagyi József, Kiss Tamás, Könczei Csilla, Szabó Árpád Töhötöm, Székely István Gergő, Tibori Szabó Zoltán, ifj. Toró T. Tibor. A kiállításban munkáikkal részt vevő kortárs művészek: Antik Sándor, Baász Imre, Claudiu Cobilanschi, Kispál Attila, Kispál Ágnes-Evelyn, Kispál Szabolcs, Könczei Csilla, Miklósi Dénes, Miklós Szilárd, Ciprian Mureşan, Iulia Toma, Török-lllyés Orsolya, Wanek Ferenc. Projektvezető: Kinizsi Zoltán, videóinterjúk: Lepedus-Siskó Péter. A forradalomról készült videómontázst Lakatos Miska készítette. Grafikai terv: Miklósi Dénes, Török Tihamér, kommunikációs felelős: Butka Gergely. Támogató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Az Eurotrans Alapítvány által szervezett kiállítás marosvásárhelyi partnerei a Maros Megyei Tanács és a Maros Megyei Múzeum. 

A tárlat október 25-éig látogatható, naponta 12 és 20 óra között. 


Kapcsolódó cikkek:

Marosvásárhelyt elárasztotta a szemét

2022-11-14 17:19:00 // Mezey Sarolta

Elkezdik a szerződésbontás procedúráját a Brantner köztisztasági vállalattal



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató