Első látásra kiváló gazdasági hírek érkeztek hétfőn.
Kétszólamú volt a dicshimnusz, egyrészt a pénzügyminisztériumból, másrészt a kormányfő gazdasági tanácsadójától jöttek a jobbnál jobb adatok, kérdésnek csak annyi marad, hogy ezekből mi igaz. Mert a tegnapi szakértői kommentárok már alaposan árnyalták a képet. De baljós jelek már máshol is mutatkoznak.
Ha igaz, amit az elemzők állítanak, és a kormány megkozmetikázta a tavalyi költségvetési hiányra vonatkozó adatokat, akkor a kormányosaink szerinti fő gonosz szerepét a multik helyett gyorsan Brüsszel fogja átvenni. Ez esetben következik egy többfelvonásos nyilatkozatpárbaj arról, hogy a hiányt miféle módszertan szerint kell számolni, majd ha a nyugati nagyfiúknak van igazuk – és nekik lesz, mert ők alakítják az uniós szabályokat –, akkor büntetőintézkedések is jöhetnek. Ez rendszerint inkább hosszabb, mint rövidebb idő kérdése, bár a tavaszi európai parlamenti választási kampányláz még ráveheti a brüsszeli nagyfiúkat, hogy gyorsan porolják ki a renitens keleti rosszfiúkon a nadrágot.
De van, ami ennél sokkal komolyabbnak bizonyulhat. Szintén tegnapi hír, hogy a pénzügyminisztérium, miután a sürgősségi rendeletileg kapzsinak kikiáltott bankok nem akartak vásárolni az államkötvényeiből, a kincstári vésztartalékból szándékszik pénzhez jutni. Idén állítólag már tízszer is próbáltak államkötvényeket je-gyezni, de ezek után – egy alkalmat kivéve – nem kapkodtak a hazai bankok. A pénzügyminiszter tegnapi nyilatkozata szerint így a tartalékhoz nyúlnak, ahol legalább fél évre elegendő fedezet van, és meg sem próbálnak külföldi bankoktól kölcsönkérni, ami egy másik járható út lenne ilyen esetben.
A nagypiaci energiaárak emelkedése és a lej értékének zuhanása után a bankok államkötvényekkel szembeni passzivitása is mutatja hogy a kormány nagyon rossz irányba tért a legutóbbi adócsomagjával, és a nagyvállalatok már nem tartják megbízhatónak. Erre a helyzetre a lehető legrosszabb választás a kincstári tartalék felélése, hiszen annak pont az a szerepe, hogy válsághelyzetben egy azonnali túlélést biztosítható alapot képezzen. Pont úgy, mint egy háztartásban, ahol van félretéve pár havi vésztartalék nagy baj esetére. Válsághelyzet egyelőre nincs, de az ilyen gazdaságpolitika kiváló recept hozzá, és ha azt még tetézik e legutóbbi döntéshez is hasonlókkal, az már szinte garantálja, hogy ha ismét krízis lesz, akkor az kemény is legyen. Rosszabb, mint az egy évtizeddel korábbi.
