Problémásan indult, és úgy is folytatódik a népszámlálás. Nem csoda ez egy olyan országban, amelynek az intézményrendszere jellemzésére a csődtömeg finom kifejezés, de egyre szaporodnak a kérdőjelek is a folyamat kapcsán.
Kezdetben jónak tűnt, hogy digitálisan, a reggeli kávé mellett is ki lehet tölteni az ívet, nem kell várni a kérdezőbiztosra. Aztán, mint nálunk ez menetrendszerű, az indítás napján összeomlott a rendszer a lekérdezések terhe alatt. Mintha azért tartanánk az adóinkból féltucatnyi hivatalban egy hadosztálynyi szakit, hogy azok rendre bohózatot adjanak elő hogyan tervezzünk működésképtelen informatikai rendszereket jelige alatt. Most is sikerült parádésan. Aztán valakiknek megjött a jobbik esze is, és elkezdett működni a dolog.
Csakhogy a folyamat két részből áll, és az alig három hete elkezdődött második szakasszal, amelynek során a kérdezőbiztosoknak kell felkeresniük az online önkitöltős procedúrában részt nem vett háztartásokat, ismét lelepleződött a regáti intézményrendszer életképtelensége. Az sem kis baj, hogy sok helyen gyakorlatilag lasszóval kellett összefogdosni a kérdezőbiztosokat, de az már jóval komolyabb probléma, hogy a jelek szerint a különböző intézmények adathalmazai között az összeköttetéssel gondok vannak. Még úgy is, hogy a kétezres évek elején az uniós csatlakozás előtti évek óta sokzsáknyi pénzt költöttek el digitalizálás címszó alatt arra, hogy az állam minden intézményének legyen korszerű számítógépes rendszere, és a különböző hivatalok adatbázisai kommunikáljanak is egymással, odáig elmenően, hogy személyi szám alapján követhető legyen, hogy egy adott adófizető hogy áll az ügyes-bajos dolgaival a különböző hivatalokban. Úgy ment ez is, mint a sztrádaépítés. És ezt a gikszert már nem fogják olyan gyorsan kijavítani, mint májusban a népszámlálás internetes oldalának gatyába rázását.
Egyelőre ott tartunk, hogy a számolás lassabban halad, mint számítottak rá. Ez még a határidő kitolásával megoldható, de ha a folyamat online és offline szakaszai közti adatátjárással nem boldogulnak, akkor borítékolhatóan sokan lesznek olyanok, akiket egyszer sem, de jócskán olyanok is, akiket kétszer is megszámolnak. A számoknak nagy tétje van több szempontból is, mert az uniós alapok elosztásánál az ország lakosságának nagysága fontos tényező, számos kisebbségi jog esetében pedig az adott kisebbség arányszáma döntő fontosságú. Az államnak az az érdeke, hogy nagy legyen az összlakosság, és bőven vannak, akiknek legalább ennyire fontos, hogy a kisebbségiek aránya minél alacsonyabb legyen. És ha valakinek az volt a kimondott célja, hogy egy hiteltelen népszámlálást hozzon tető alá, egyre inkább úgy tűnik, hogy remek munkát végzett.
