Lehet tagadni és lehet félni a koronavírus-fertőzéstől, a két szélsőséges álláspont között inkább csak azt mondhatnánk, hogy van, veszélyes, és elővigyázatosnak kell lenni. Megdöbbentő azonban, ahogyan egyesek a védekezést, távolságtartást értelmezik. Elég, ha csak hétfő reggel a megyei sürgősségi kórház szakrendelője előtti kisebb tömeget nézzük: hihetetlen, hogy mennyire nem figyelnek az emberek arra, hogy ne egymás sarkában várakozzanak a bejutásra, hanem az ajánlott másfél-két méteres távolságot betartsák.
Aztán az arcmaszk hordása is egyeséknél a „szükséges rossz” jegyében történik, ennek megfelelően veszik komolyan. Az orvosi maszkként elkönyvelt egyszerű kék száj- és orrvédő színéből ítélve jó ideje használatban lehet. Pénztár után, miután összeválogatja a bankjegyeket, a „magabiztos” vásárló szépen leveszi a maszkot, zsebre vágja. A másik „öntudatos” kategória, amely csak a száján hordja, orra alá tolva a maszkot. Ennél csak az szembetűnőbb, amikor álltartóként vagy fülön csüngve díszeleg a védőeszköz. Vannak üzletek, ahol senki nem kéri számon a szabályok betartását, a biznisz ugyanis fontosabb, mint az óvintézkedés. Sem figyelmeztetés, sem bírság, ha netalántán figyelmeztetjük a vásárlót, hogy túl közel áll, és nincs maszkja, kész a konfliktus…
Az a baj, hogy még mindig nem tudatosult eléggé az emberekben, hogy védeniük kell magukat és másokat is, most, az influenza idején különösképpen. Igen, belefáradtak, belefásultak a hónapok óta tartó cirkuszba, az ellentmondásos szabályokba, a maszkkal vagy anélkül dilemmába, a hatóságok szervezetlenségébe, az egészségügy felkészületlensége pedig elriasztja az embereket. A végsőkig kitartanak, csak ne kelljen kórházba menni. Tesztet is kevesen csináltatnak, hiszen nem olcsó, a biztosító pedig bizonyos eseteket kivéve nem fedezi a költségeit. A szabályok sok ember számára nem ismertek, a lakosok hivatalos intézményekkel való kommunikációját jobb nem minősíteni.
Akik „élesben” tapasztalták meg a helyzet drámaiságát, hozzátartozójuk vagy ők maguk betegedtek meg, gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy az elmélet és a valóság igen távol áll egymástól.
A dolgok még kritikusabbá válhatnak, hiszen a járványhelyzet olyannyira súlyosbodott, hogy a prefektúra szerdától több településen korlátozó intézkedéseket vezet be, a megyei sürgősségi kórházba pedig csak sürgősségi esetben utalják be a betegeket, krónikus eseteket nem fogadnak, a beteglátogatás szünetel. Ezért is kell figyelni egymásra, a szabályokat betartani.
