Szeptember 24-én, holnap kiderül, hogy marad-e a Bolojan-kormány vagy sem. Hacsak az alkotmánybíróság nem halasztja el a bírák nyugdíjáról szóló döntést.
Bolojan miniszterelnök távozását a kormánykoalícióban lévő pártok két vezetője is megerősítette. Dominic Fritz, az USR vezetője szombaton azt mondta: „Nagyon nehéz folytatni, ha ilyen nagy kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy milyen alkotmányos alapokon nyugszik ez a végrehajtó hatalom a döntései alapján.”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is úgy vélte: „Ha a foglalkoztatói nyugdíjreform nem állja ki az alkotmánybíróság próbáját, akkor ennek a kormánynak a legitimitása megszűnik-”
Maga Ilie Bolojan többször is burkoltan kijelentette, hogy a kormány legitimitása a főbb állami szereplők és az általa hozott döntések közötti egyetértéstől függ, és ha ez a megállapodás nem létezik, a kormánya elveszíti legitimitását.
Nehéz küldetés az alkotmánybíróság (CCR) bírái számára is, hiszen a döntés a kollégáikról szól, akik kétszeres vagy háromszoros fizetést és nyugdíjat kapnak más európai kollégáikhoz képest. Sőt, róluk is, akik szintén különleges nyugdíjakban és nyugdíjazási feltételekben részesülnek.
A 48 éves korban, az utolsó nettó fizetésnél magasabb nyugdíjjal történő nyugdíjba vonulás az egyenlőség és a társadalmi igazságosság problémája, amelyet a Bolojan-kormány megpróbált megoldani.
A bírák az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak, hogy eldöntsék, milyen nyugdíjuk és fizetésük van. Valójában a román állam ellen indított 23.000 per során a bírák az elmúlt években 2 milliárd euró értékben adtak egymásnak bónuszokat és fizetésemelést, és az állam további 2 milliárd eurót fizet nekik az általuk hozott bírói döntések nyomán.
Politikai elemzők szerint a bírák nem értik a demokrácia lényegét. Vagy nem akarják megérteni. Az igazságszolgáltatás független, de nem szuverén. Az állam három hatalmi ága, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás független, de közöttük a jogállamiság elve működik. És – teszik hozzá – az igazságszolgáltatás miatt jutottunk el a jelenlegi hatalmas hiányhoz, mivel még a korrupciós bűncselekményekből eredő károk megtérítéséhez sem járul hozzá.
Románia jövője most tehát az alkotmánybíróság bíráinak kezében van. Bolojannak igaza van, amikor azt mondja, hogy távozik, ha a CCR a kormány által kezdeményezett normatív aktusok alkotmányosságát elutasítja.
Azonban Románia jelenlegi helyzetében Bolojan távozása az ország teljes összeomlásával lenne egyenértékű.
A kormányon lévő politikusok évtizedek óta elszakadtak a valóságtól. Azok közül, akik az évek során „gondoskodtak” az eredeti román demokráciáról, nem tettek semmi fontosat az emberekért.
Romániában szinte örök érvényű megoldhatatlan problémák vannak, amelyekre minden kormány, minden új, politikailag hivatalba kinevezett miniszter saját ötletekkel, saját programokkal érkezik. Csak a politikai érdekek perspektívájában gondolkodnak, saját céljaik vannak, minden alkalommal a közérdek előtt magukról gondoskodnak.
A koalíció arra a következtetésre jutott, hogy csökkenteni kell a kiadásokat. Csökkenthetők a betöltött álláshelyek 10%-ának megszüntetésével, ami közel 130.000 álláshelyet jelent a helyi közigazgatásban. A koalíció egyetért a csökkentéssel, de vannak, akik 10%-os kiadáscsökkentést és szabad kezet akarnak adni a polgármestereknek, mások úgy vélik, hogy a gyorsabb eredmény érdekében a pozíciók megszüntetésére kell törekedni.
Kelemen Hunor kijelentette, hogy Románia a központi közigazgatásban 20%-kal, a helyi közigazgatásban pedig 10%-kal kevesebb alkalmazottal is működne.
Egy szeptemberi CURS-felmérés szerint a lakosságot a pesszimizmus uralja, a szkepticizmus jellemzi a politikusok és a politikai intézményekkel szemben.
Summa summárum: a koalíció távol áll attól, hogy szilárd és koherens konstrukció legyen, ingatag az egyensúlya, amit politikai feszültségek befolyásolnak.
A disszonanciák egyre világosabbá válnak a politikai diskurzusban. A koalíció késélen táncol.
