Kerüljük a mérgező gombákat!
2012-11-14 15:00:16
- Málnási András
A gombászok számára elérkezett a várva várt kedvező idő, a hosszan tartó nyári szárazság után megjelentek az őszi gombák.
A gombászok számára elérkezett a várva várt kedvező idő, a hosszan tartó nyári szárazság után megjelentek az őszi gombák. Mostanában tömegesen bújnak elő a lila és lila tönkű pereszkék, szürke tölcsérgombák, nagy őzlábak, gyűrűs tuskógombák, pöfetegek, fenyőpereszkék. A korhadó fákon csokrokban, emeletesen nőnek a laskagombák és szép méretű pisztricgombákkal is találkozhatunk. A gombákkal együtt elszaporodtak a gombászok is. Sokan járják az erdőket abban a reményben, hogy ízletes, olcsó táplálékhoz jutnak ebben a sanyarú világban. Ilyenkor alkalom nyílik télire is biztosítani egy kis tartalékot, hogy a hideg, böjtös napokon gombás étel kerülhessen az asztalra. Ki mélyhűtőben, ki nyersen vagy megforrázva, ki szárítva vagy befőttesüvegben félig elkészítve igyekszik tartósítani a gombákat.
Sajnos, sok botcsinálta gombász is akad, akik csak fényképről vagy hallásból tájékozódtak, s nem ismerik a fajokat megkülönböztető jegyeket, melyek alapján el lehet határolni az ehető gombákat a mérgezőktől. Ez a jelenség más országokban is előfordul. Így történhetett meg, hogy Magyarországon nemrégiben többen kerültek kórházba gombamérgezés miatt, holott több mint negyven piacon biztosítják a hivatalos gombavizsgálatot, s több mint ezer okleveles szakembert tartanak nyilván. Mégis előfordulhattak sajnálatos gombamérgezések, mert a felelőtlen, kapzsi gombagyűjtők nem vizsgáltatták meg „zsákmányukat” a gombaszakellenőrrel. Romániában és Marosvásárhelyen is léteznek képesített gombavizsgáló ellenőri bizonyítvánnyal rendelkező szakemberek, akik hivatalosan még nem tudják érvényesíteni, átadni ismereteiket, mert a 2006-ban hozott romániai gombatörvény a mai napig sem alkalmazható. A kormány is felelősséggel tartozik az esetleges gombamérgezésekért, mivel a piacokon nem engedélyezik a hivatalos gombavizsgálást. Ezért fordulhat elő, hogy a gombász kosarából, vagy az alkalmi árusoktól vásárolt gombából mérgező is kerül a konyhába. Legtöbbjük nem okoz halálos kimenetelű betegséget, de aki nem ismeri fel a gyilkos galócát, annak nincs sok esélye a túlélésre. Közeli rokonával, a fehér gyilkos galócával ugyanis több ember halálát okozták.
A gyilkos galóca fontos ismertetőjegye: a tönk alján levő fehér burokmaradvány, az ún. bocskor, a tönk felső harmadánál lelógó fehér gallér, a halványzölden erezett fehér tönk, a puha, fehér lemezek, a halvány olívzöldes kalap. Ezek a jellegzetességek csak a szedéskor figyelhetők meg pontosan. A már leszedett gombáról leszakadhat a bocskor és a gallér. Ha a kalapot késsel vágjuk le a tönkről, még nehezebb a meghatározás, és már csak a szakavatott gombász tudja megkülönböztetni a hozzá hasonló ehető fajoktól, a csiperkéktől, a zöldes kalapú galambgombáktól. A fiatal, még fehér burokba zárt gyilkos galóca hasonlít a fehér színű pöfeteghez is. Meghatározáskor minden pöfeteget ketté kell vágni, hogy meggyőződjük: belseje egyöntetűen fehér vagy látszik benne a gyilkos galócára jellemző, gomba alakú rajzolat.
A napokban többen kerestek telefonon, és kérték a kosár- vagy ládaszámra gyűjtött gombák átvizsgálását. Szerencsére nem találtam közöttük gyilkos galócát vagy más mérgező gombát. Örvendetes, hogy akik felkerestek, azoknak már van egy bizonyos fokú gombakultúrájuk, felelősségteljes természetjárók. Minden gombásznak, akinek kételyei merülnek fel egy gombafaj azonosításakor, azt tanácsoljuk, hogy a gombákat vizsgáltassa meg szakértővel, vagy ne is tegye kosarába. Hagyja élőhelyükön, mert minden gombának szerepe van a természet biológiai egyensúlyának megőrzésében. Kérjük, hogy a kedves olvasó, aki gombászásra szánja el magát, tartsa be legalább a három alapszabályt: kosárral és késsel induljunk gombászni, a tönköket késsel metsszük le, a gomba felületét tisztítsuk meg és úgy tegyük a kosárba, ne rúgjuk fel, ne tapossuk le azokat a gombákat, amelyeket mérgezőnek vélünk vagy nem ismerünk. Az alkalmi árusoktól vásárolt, ajándékba kapott gombát vizsgáltassuk meg, a saját, kézzel szedett gombából két példányt egészben (a földből óvatosan kicsavarva) mutassunk meg a gombavizsgálónak a gombamérgezések elkerülése végett, nehogy úgy járjunk, mint a következő viccben.
– Kéretem a főnököt! – szól a vendég az étteremben.
– A főnök most nem jöhet – mondja a pincér.
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy ő már evett ebből a gombapaprikásból.
