Mint várható volt, megbukott a kormány a bizalmi szavazáson. A jelek szerint a sürgősségi rendeletekkel való kormányzásra ellenzéki korukban még igencsak érzékeny liberálisok ugyanazzal a kórral megfertőződve elriasztották maguk mellől a korábbi, alkalom szülte partnereket. Így, akármennyire szeretnének előre hozott választásokat, hogy a jelenleg magas népszerűségüket hatalomra váltsák, ehhez nem biztos, hogy össze tudnak gyűjteni kellő támogatót. Annál is inkább, mivel a bizalmi voksoláson leadott szavazatok számából is látszik, hogy nem minden törvényhozó szavazott úgy, ahogyan azt főleg a kisebb román pártok vezetőinek nyilatkozatai előrevetítették.
Így adott egy olyan helyzet, hogy akinek a leginkább érdeke a parlamenti választások sürgetése, annak nemigen van erre ereje, míg akinek a jelenlegi erőviszonyoknak a minél további megőrzése szolgálja leginkább az érdekeit, annak az tesz jót, ha a kormányosok ügyvivőként maradnak minél hosszabb ideig a helyükön, igazi jogkörök nélkül, de bármikor felelőssé tehetően minden gondért. Ehhez a feladványhoz képest a huszonkettes csapdája egy harmatos vicc. A jogi háttér adott hozzá, hogy ez a patthelyzet kitartson, mert előre hozott választást csak két kijelölt kabinet bizalmi bukása után lehet kiírni. Viszont a parlamentben több mint elég olyan honatya és -anya van, akinek nem néz ki újabb mandátum, de a jelenleginek a kiváltságaitól sem akarnak megválni, így akár az is lehet, hogy viccből megszavaznak egy olyan liberális kormányt, amelyiket a saját pártja nem fog támogatni, de mielőtt két szalmaszálat keresztbe tehetne, újra meg is buktathatják, nehogy az sürgősségi úton veszélyeztesse a még élvezett kiváltságaikat. Aszerint, amit eddig olvashattunk a legújabb kormányválság kapcsán, ez a kötélhúzás legalább a nyári önkormányzati választásokig eltarthat.
Mindeközben csak azzal nem foglalkoznak, amire a legutóbbi választásokon már mandátumot kaptak a választóktól: hogy alkossanak törvényeket, és kormányozzák az országot. Ez odafent a jelek szerint szinte senkit nem érdekel, mert túl jól tudják, hogy a munkával baj van, ezért nagy ívben kerülik is. A pártok figyelme – szinte kivétel nélkül – csak a választások megnyerésére terjed ki, csakhogy az adott gazdasági háttérben, ha ez egész évben így megy tovább, itt nyertes sem fent, sem lent nem lesz. Odafent azért, mert a győztes nem egy országot nyer el jutalomként, hanem egy csődhalmazt, aminek a rendbetételére rámegy a népszerűsége, idelent pedig azért, mert ennek a kármentésnek a számláját is az adófizetők fogják állni. Már aki még marad, mert ennek a politikai kabarénak a nézőteréről százezrével menekül a közönség.
