Képzelt tiszteletadás becsengetéskor

Ha én kiadhatnék egy lapot, bár egyetlen napon, az iskolakezdés napján, egy egész oldalt szentelnék olyan megemlékezéseknek, üdvözléseknek (keretbe foglalva), amelyek a város iskoláinak, tanárainak szólnának. Írhatnának üdvözleteket külföldre került diákok, a város szülöttei, iskoláinak tanulói.

A Marosvásárhelyi Széchenyi István Felső Kereskedelmi Fiúiskola 1921/22. évi maturandusai

Ha én kiadhatnék egy lapot, bár egyetlen napon, az iskolakezdés napján, egy egész oldalt szentelnék olyan megemlékezéseknek, üdvözléseknek (keretbe foglalva), amelyek a város iskoláinak, tanárainak szólnának. Írhatnának üdvözleteket külföldre került diákok, a város szülöttei, iskoláinak tanulói. Kedves tanáraikról megemlékeznének, idézve jellegzetes mondást, buzdítást, tréfás szójárást, szentenciát tőlük. Ez ötlött eszembe, amikor megpillantottam a Népújságban Kiss Elemér és Kirsch Márta remek portréját. Iskolájának, tanárainak adózott hálával a művész, aki még több tanári portrét örökített meg. Csakhogy a városnak volt még számos nagyhírű iskolája. A valamikori Polgári Fiúiskola (a Petru Maior Egyetem egyik főépülete ma) tanára volt Nyárády Erasmus Gyula, a híres természettudós, vagy Simó Géza, akiről nevét kapta a sokáig élvonalbeli bútorgyár. Láttam két érettségi tablót a húszas évekből. A Széchenyi István Felső Kereskedelmi Fiúiskola és a már Şcoala Superioară Comercială de Fete – Felső Kereskedelmi Leányiskola tablóit. Az egyiken a tanárok közt Antalffy Endre, a másikon Berde Mária, nagyon fiatalon Farczádi Jolán és Farczádi Elek (a Téka tudós könyvtárosa). Emlékeznék Gampe Józsefre, a Római Katolikus Főgimnázium nyelvtudós igazgatójára, Fikk Lászlóra, aki olyan korán ment el, ugyancsak a Téka könyvei közül. És hol maradnának a Zeneiskola tanárai? Kiváló zenepedagógusok voltak, nélkülük talán sohasem lett volna jelentős zenei élete, filharmóniája a városnak. Chován Richárd, a felsőfokú zongoraiskola tankönyvszerzője, Metz Piroska, Erkel Sarolta, Kozma Géza, Magoss Etel, hogy csak a közelmúlt tanárait említsem. És az énekkarok karmester-pedagógusait is idesorolnám. Helyük volna a kis négyszögekben, lehetnének korabeli fotók, csoportképek. Ezt mi, lokálpatrióta vásárhelyiek könnyen megtehetnénk, de ki emlékezne, emlékeztetne Fogarason Babits Mihály ottani tanárságára, éveire, nagyszerű elgondolásaira a magyar irodalom tanításában? Hány oldalon méltathatnánk Arany János olvasókönyvének jelentőségét? Áprily tanári munkásságának emlékét őrzik az enyedi kollégiumban, a Juhász Gyuláét Váradon. Bolyai Farkas tanári munkássága, Bolyai János zsenialitása túljutott a város határain. Sem Babits, sem Németh László nem restellte tanárságát. Újat, modernebb szemléletű oktatást, tantárgymódszertant képzeltek el. Babits a fogarasi gimnázium értesítőjében (1908/1909) megírta Egy tantárgy filozófiája tanulók számára című tanulmányát, később kötetében Irodalmi nevelés címmel közölte. Mennyire meggyőző az érvelése: „Minden nyelvtan és minden irodalom gondolkodni tanít és beszélni. A nagy írók művei stilisztikai és retorikai példatárak, s az idegen nyelvekből még jobban megérted a gondolkodás és kifejezés bonyolult masináját, mint a magadéból, melyet már megszoktál. A számtan levezetéseivel a retorika egy része: a dedukciók tana. A természetrajz megfigyelésre, a fizika az induktív következtetésre tanít meg. Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, gondolkodni tanulsz. Ha összefoglalod, amit tanultál, beszélni.”

Babits egyik, Juhász Gyulához írott levelében arról ír, hogy pedagógiával foglalkozik, és elkészíti a latintanítás ideális tervét a reál iskolában. „… A modern oktatást szakoktatássá kell tenni” – írja.

Nem csak albumokban volna jó feleleveníteni tanáraink, tanítóink emlékét. Ha valahol gondolataink mélyén felhangzanak szavaik, gondoljunk rájuk, és amikor megszólal az iskolacsengő vagy a kollégiumok kisharangja egy-egy derűs szeptemberi napon, örüljünk minden iskolába igyekvő kisdiáknak. További harcot, kitartást jelent napjainkban is iskoláink megvédése. Talán nincs ennél fontosabb, nemesebb közös ügye életünknek. Azt is reméljük, hogy lesznek még „íróink a katedrán”.

*A tablók a Marosvásárhelyen élő Farkas Zsuzsa tulajdonában vannak