Kenyérünnep Zselyken

Nagy a sürgés-forgás a zselyki Hunyadi portán. Felnőttek és gyermekek, egy vendég kutya és a szomszédból odaszökött macska forgolódik a zsebkendőnyi konyha körül, ahol a 80 évét betöltött özvegy Hunyadi Jánosné Magyarosi Margit, közismert nevén Ángyó mutatja be sógornőivel, özv. Pávai Gyuláné Hunyadi Margittal és özv. Kerekes Aladárné Hunyadi Erzsébettel együtt a házi kenyér sütésének tudományát. 

A hajdan szász, ma román falvak gyűrűjében rejtőzködő, poros, köves úton megközelíthető kicsi faluba azért jöttünk, hogy a gyermekek, az unokák és a felnőttek is végigkövessék a kenyérsütés szertartását. Lévén augusztus az új kenyér ünnepe, hát ünnepelünk mi is a magunk módján. 

A szokás a megfogyatkozott lakosságú, elöregedett Zselyken is már régen kiveszett, bár évezredes múltú alapvető táplálékunk előállítása mindig is fontos mozzanata volt a helybeliek és általában a vidéki ember életének. A gazdálkodó portáján, aki a hozzávalókat is maga termelte, hetente egyszer, szombaton sült kenyér, ami a háziasszony dolga volt, s ügyességét dicsérte, ha elég foszlósra, illatosra, ropogósra sikerült. Voltak vidékek, ahol a jó kenyér titkát féltve őrizték a háziasszonyok, s a nagyanya egy adag kovászt adott nászajándékba az unokájának. Mert azokban az időkben, amikor nem lehetett élesztőt vásárolni, a kovásznak fontos szerepe volt a kenyérsütésben. A kovász az előző sütésből maradt tésztából készült, amit a dagasztóedény oldaláról kapartak össze, s megszárítottak. Sütés előtti este beáztatták, s reggelre megkelt. Ángyó úgy emlékszik, hogy tíz évvel ezelőtt sütötte az utolsó adag kenyeret, így hát most egy kicsit izgatottan teszi a dolgát a sok lábatlankodó vendég között. Az előkészületek már napokkal korábban elkezdődtek, az élesztőből elkészült a kovász, Marosvásárhelyről érkezett a liszt, s mivel a kenyérrel együtt formabeli és lapos kalács sül a kemencében, a Margitok előkészítették az ordát és a diót. 

A szitálásba a fiatalok is besegítenek, majd két nagy vájlingban az egy-egy kenyérre számított marék sóval, a liszttel, kovásszal és sós langyos vízzel elkezdődik a dagasztás, ami körülbelül egy órát tart. Kicsi, nagy kipróbálja, s megérkezik Erzsi néni is, aki azonnal átveszi az irányítást, s közben oktatja a kontárkodókat, hogy miképpen kell a kenyértésztával bánni. A gyermekeknek mókának tűnik, s nem hagynák ki, hogy könyökig bele ne másszanak. Próbálkozásuk után a munka java az asszonyokra marad, akik addig dagasztják, dögönyözik, húzzák, nyúzzák, simogatják, amíg hólyagozni kezd, s elválik kezüktől s a táltól is a tészta. Közben hat kiló lisztből, a felfuttatott élesztővel cukros tejjel, tojással készül a kalácstészta. Majd a másik fontos esemény, a kemence begyújtása következik. A búbos sütőkemence ajtaja a konyhából nyílik, az aragázkályha mögötti falon, s egy raktárnak, kamrának használt helyiségben kunkorodik a háta. 

Ángyó egy ölnyi hosszú fát s apróforgácsot rak a búbosba, amit begyújt, s egy órába telik, amíg áthevül. Addig gondosan letakarva a dagasztóedényekben kel a kenyér- és a kalácstészta. Amikor leégett a fa, a parázst a szivanóval (szénvonó) szétterítik, hogy a kemence alját beborítsa. Akkor áll sütésre készen a búbos, amikor az alja szikrázik, a teteje pedig kifehéredett. A szivanóval a kemence széleire húzzák a szenet, s a vizes penetével, azaz a kukoricacsuhé seprűvel kiseprik az alját. 

A megkelt tésztából lisztezett abroszra kiszaggatják a kenyereket, majd káposztalapira teszik, és a sütőlapáttal betolják a kemencébe. Ángyó elmondja, hogy a gazdasszonynak gondoskodni kellett, hogy egész évben legyen káposztalevele, amit szárítva őrzött. 

A kenyerek után a kalácstésztát is kinyújtják, megkenik a diós töltelékkel, felcsavarják, majd formába teszik. Ebből sül a formabéli kalács. A tetejét megrózsázzák, azaz vajjal, tojással, cukorral kenik meg. A kalácstésztából lapos kalács készül amelyet finom ordás töltelékkel kennek meg, aztán mindent elnyel a kemence éhes, forró szája. Egy óra múlva következik be a csoda, s a szinte feketére sült kenyér verése nagy sikert arat a fiatalok körében, közben pedig nem győzünk betelni a lepényhez hasonló ízletes lapos kaláccsal. Omlós a kenyér, s páratlanul jó íze van a formabéli diós kalácsnak, amit ebéd után kóstolunk meg, s egy hétig még kitart mind a kettő, hisz Ángyó a család minden tagjának felcsomagolt a zselyki kenyérsütés emlékére.