Kellemes klubdélután a PhoeBónál

Hűvös októberi délutánon lehet-e jobb elfoglaltságot elképzelni, mint egy csésze tea mellett jó hangulatban elbeszélgetni azokról az okos kis növényekről, amelyek magukba gyűjtötték a fényt, a nyár melegét, illatát, és most belülről közvetítik nekünk gyógyító tudományukat?

Az alkalmat a teaként használt gyógynövényekkel való alaposabb ismerkedésre, a gyűjtésükkel, szárításukkal és felhasználásukkal kapcsolatos ismeretek bővítésére a marosvásárhelyi PhoeBo Egyesület klubdélutánja teremtette meg, amelyen a természetgyógyászatban és a gyógynövények ismeretében jártas Suciu Csilla osztotta meg ismereteit a hallgatósággal. 

A rendezvényen, amelynek helyszíne a Studium Prospero Alapítvány Forradalom utca 8. szám alatti terme volt, Jánosi Mária Magdolna elmondta, hogy a PhoeBo Egyesületet két lányával, Márton Krisztinával és Molnár Kingával hozták létre, és minden hétfőn 5 órára várják azokat, akik egy pohár tea mellett kellemes környezetben társalogni szeretnének. Elsősorban az idősebbekre gondoltak, de a más korosztályokhoz tartozók számára is érdekesek lehetnek a tervezett változatos programok, mint felolvasás, zene, társasjáték, kézműves-foglalkozások. Havonta egyszer pedig a meghívott előadóval lehet elbeszélgetni az előadás témája kapcsán. 

A hétfői rendezvényen Suciu Csilla nagy szeretettel szólt arról, hogy miképpen kell bánni önkéntes segítőtársainkkal, amelyeket a Teremtő azért hozott létre, hogy a kellemes, pihentető perceket, a gyógyulás lehetőségét biztosítsák számunkra. Elmondta, hogy tiszta helyről, hozzájuk lehajolva, kíméletesen kell begyűjteni a gyógynövényeket, hogy gyógyító hatásuk ne sérüljön. Arról is érdemes szakkönyvekből tájékozódni, hogy melyik növényt mikor a legalkalmasabb gyűjteni. Példaként az orbáncfüvet említette, amely a nap növénye, ezért a nyári napforduló idején a déli napsütésben gyűjtve a leghatásosabb, hogy égési sérüléseket  gyógyítsunk vele. A gyógynövényeket lehetőleg nem feldarabolva kell megfelelő körülmények között szárítani. A klóros víz nem kedvez a gyógyteáknak, ezért, akinek lehetősége van rá, forrásvízzel készítse. Nem szabad a lobogó vizet ráönteni azokra a teafüvekre, amelyeket forrázással készítünk, várni kell egy keveset, amikor már nem buzog a  víz. Van olyan gyógynövény, ami hideg vízben bocsátja ki erősítő, gyógyító hatóanyagait. Ilyen a csipkebogyó is, amit teának akkor kell leszedni, mielőtt megcsípné a fagy. Este kell beáztatni, hogy reggelig kiadja C-vitamin-tartalmát. Miután leszűrtük a levét, a bogyót újra fel kell tenni főni, hogy az ásványi anyagok is kioldódjanak, majd letöltjük azt is, és amikor már hűlt egy keveset, a kettőt összeöntjük. Ily módon a csipkebogyó minden hatóanyaga hasznosul. 

A szárított teafüvet a legjobb üvegedényben tartani, és teakészítéskor jó lenne, ha az ezüstön kívül, aminek fertőtlenítő hatása van, semmilyen fém ne érne a teához, ezért a kerámia-, porcelánszűrő és kiskanál az igazi. Ha kúraszerűen használjuk a gyógyteákat, hat hét után szünetet kell tartani.

Hatóanyag-tartalmukat egy évig, az új termésig őrzik meg, addig lehetőleg fel kell használni őket. 

Az előadó a kertjéből szedett gyógynövényeket, szurokfű, galagonya, citromfű, borsmenta, zsálya, apróbojtorján, cickafark és sok más gyógynövény – bodzavirág, hárs, akácvirág, kakukkfű, pásztortáska, lándzsás útifű, vörös áfonya, homoktövis stb. – gyógyhatását ismertette, és türelmesen válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Valóban kellemes és hasznos teadélután volt.