*Fotó: Karácsonyi Zsigmond
Szokatlan meghívót kaptunk minap Kelemen Kálmántól, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökétől. Barátait, harcostársait, ismerőseit és tisztelőit meghívta 88. születésnapja és névnapja alkalmából egy őszinte, kötetlen együttlétre. Hétfőn, október 12-én délután 5 órától a marosvásárhelyi Studium Hub épületében sorra kerülő eseményt egy kis ráhangoló beszélgetéssel népszerűsítjük.
– Nem kerek évforduló a 88, bár fektetve dupla végtelenre utal. Mégis mi késztette arra, hogy – a költő sorait parafrazálva – a „kávéházi szegleten meglepem magam” magányából kilépve meghívjon koccintásra félszáz ismerőst?
– Mostanában sokan érdeklődtek az egészségi állapotom iránt, és mondtam, hogy kitűnő, de bármely nap lehet meglepetés. Az elmúlt két hétben három közelálló barát és ismerős kapott vagy agyvérzést, vagy szívrohamot. Tehát a Jóisten egyenként fogadja a teremtett embereket.
Volt, aki rám kérdezett egyszer, hogy képzelem el, hogy tud mindenkivel foglalkozni a Fennvaló? Mondom, amikor Indiában jártam, bemutatták nekem a telemobilitást, hogy egy embert át lehet helyezni lelkileg több helyre egyszerre. Na mondom, így néz ki az Úristen is. Minden egyes alkalommal leül a teremtett emberével szembe, és várja, mikor érkezik vissza. Nem úgy, mint egyes politikai képviselők, akiknél még fogadóóra sincs manapság.
– Tehát egyfajta rendkívüli fogadóóra is lesz a hétfői születésnapi buli?
– Kötelességemnek éreztem olyan élő párbeszédet folytatni a rokonszenvezőkkel, a barátokkal, a rokonokkal vagy az érdeklődőkkel, ahol én őszintén válaszolok a kérdésekre. Igen, szeretném megkérni őket, hogy a legőszintébb, legdurvább kérdéseket is feltegyék. Igyekszem jól nevelten válaszolni, hogy amennyire lehet, ne sértsem senkinek az emberi méltóságát. Lehet, néha keményebben kell fogalmaznom, azt sem rejtem véka alá, mert nem minden nap találkozhatom 40-50 érdeklődő emberrel.
Bár vannak azért kivételek és csodák. Például a vasárnapi mise után megyek hazafelé, és ha már elszalasztottam a vasárnapi menümet, gondoltam, benézek a nagy üzletbe egy vasárnapi levesre. A tésztáknál egy kedves új hölgy volt. Azt mondja, örülök, hogy találkozunk. Láttam, hogy maga is katolikus, vasárnap észrevettem a misén. Elkezdtünk beszélgetni, és egy nagyon jó kapcsolat kezdődött el. Elmondta röviden a bánatát. Imádom azokat, akik rögtön megnyílnak anélkül, hogy ismernének, és őszintén képesek beszámolni az embernek, hogy mit szenvedtek.
– Beszélgetéseink során sokszor úgy érzem, hogy szinte szerzetesi átéléssel minden a hithez kötődik. Talán még az egyházfikat is meghazudtolva.
– Most is panaszkodom a paptestvéreknek, de már unják a bírálataimat. Volt, aki a Miatyánkot is megváltoztatta az új nagy reformok közepette. Hát ennek az imának olyan hömpölygése van, amit nem szabad megváltoztatni. Van egy belső zengése.
– De beszéljünk világibb dolgokról. A kommunista diktatúra után, a ’90-es évek elején több kereszténydemokrata kezdeményezés volt a román politikai életben. Ezek mind eltűntek (például a román parasztpárt is). Gyakorlatilag egyetlenként maradt a porondon a magyar kereszténydemokrata mozgalom.
– Amikor a kolozsvári kezdeményezőkkel elkezdtük építeni a pártot, bejárogattam a Teleki Tékába. Ott olvastam a nagy román politikai lexikonban, hogy a kereszténydemokrácia egy elavult burzsuj eszmerendszer. Innen indultunk. Később szinte önként adódtak a találkozások, a nemzetközi kapcsolatok. Harminc éve, hogy felvettek minket a Kereszténydemokrata Internacionáléba (sz.m.: amely a világ keresztény és humanista jobbközép pártjait és szervezetit tömöríti).
– Több Népújság-interjúban is elmondta, hogy erdélyi 1956-os elítéltként a vallatásokat és börtönéveket a hite tette elviselhetővé. Mintha ugyanez az erkölcsi tartás és világnézet késztette volna arra, hogy egyik alapítója és több évtizede elnökeként olyan kereszténydemokrata mozgalom építője legyen, amely nemzetközi kapcsolatépítéseivel az erdélyi magyar érdekképviselet útját egyengette. A nagyközönség nem mindig tudta, hogy mekkora szerepe van és volt a RMKDM-nek. Több jelenlegi politikus az Önök támogatásának köszönheti pályafutását. Elkerülhetetlen a kérdés: a kilencedik évtized kapujában meddig van még ereje Kelemen Kálmánnak?
– Röviden válaszolva: még van. Kötelességemnek érzem tenni a dolgom, ha már megtiszteltek azzal, hogy újraválasztottak az RMKDM elnökének. Még két évig tartana a mandátumom. Az idén decemberben lenne 30 éve, hogy elnök vagyok.
– Gazdag, mozgalmas élet. Lesz, amiről beszélgetni a hétfői találkozáson.
– És ajándékot is viszek. A harmadik kötetemmel ajándékozom meg az eljövőket. A feleségem halála előtt, utána és mai napig neki írt szerelmes verseimet gyűjtöttem össze.
