A múlt hét vége Ferenc pápa
romániai látogatásáról szólt. A közvélemény és a sajtó figyelmét is ez az esemény kötötte le, a televíziók még a halálos áldozatokat követelő hatalmas áradásokról is csak időnként mutattak képsorokat.
Az általános vélemény szerint az apostoli látogatás történelmi jelentőségű, a szentatya egyetértésről, szeretetről beszélt, nyitottságra biztatott Isten és embertársaink felé, örömre buzdított, ami nélkül „lebénulunk, szomorúságunk rabjai maradunk”.
Ezek a napok valóban a béke és a szeretet napjai lehettek volna, ha nem lennének politikusok és véresszájú „politikai elemzők”, akik mindig és mindenben kizárólag a rosszat látják és kívánják láttatni másokkal is.
Voltak, akik a pápalátogatást megelőző időszakban azzal próbálták hergelni a román közvéleményt, hogy Csíksomlyón Ferenc pápa áldását adja majd Erdély autonómiájára és Magyarországhoz való csatolására. Csalódniuk kellett, mert semmi ilyesmi nem történt. A zarándokok imádkoztak, és örömmel fogadták a pápai áldást.
Az államelnök, aki fennen hangoztatta, hogy az ő személyes meghívására látogatott Romániába Krisztus földi helytartója, az elnöki palotában a „modellértékű” román kisebbségpolitikával szédítette a katolikus egyházfőt. Ezzel egy időben a liberálisok vezetője egy másik helyszínen a hamarosan benyújtásra kerülő bizalmatlansági indítványról beszélt, nem titkolva, hogy ő maga áhítozik a miniszterelnöki székre. A kormánybuktatás, köztudott, az elnök vesszőparipája is. Ő maga „időszerűnek” nevezte. Bizonyára ő is azt reméli, hogy legalább a mandátuma végére sikerül megbuktatnia a kormányt, amelyre mandátuma teljes idejét és energiáját áldozta, mindeddig sikertelenül.
Egy vasárnap esti tévévitában nem éppen magyarbarát történészek belátták ugyan, hogy a székelyek Csíksomlyón példamutatóan viselkedtek, csak azt tudták felróni, hogy magyarul énekeltek. Ami rettenetesen bosszantotta őket.
Mivel szűk az Aktuális rovat kerete, egyetlen „politikai elemzőt” említünk meg, egyikét azoknak, akik amúgy mindent tudnak, sőt jobban tudnak, mindenhez értenek. Nos, ennek az „úriembernek” az fájt, hogy „egy ortodox ország három napra katolikussá vált”, mert a pápa – aki, ha az államfő meghívásának tett eleget, nem apostoli küldetést teljesített, hanem hivatalos látogatást tett Romániában – végigimádkozta az országot, a szolgalelkű sajtósok pedig, „karmelita nőverékhez hasonlóan”, átszellemülten tudósítottak minden lépéséről, minden helyszínről, minden miséről. Mintha egy katolikus országban lettek volna, háborgott. Ezenkívül ironizálta „a fő meteorológust”, mert – mint mondta – a fennvaló ugyan megállította az esőt azokon a színhelyeken, ahol a pápa éppen misézett, de bezzeg az ország többi részén tomboltak a természet erői.
A kommentek sora itt nem ér véget. Sőt, várhatóan a következő napokban fognak csúcsosodni.
Kekeckedők, kerékkötők mindig akadnak.
