Adóamnesztiát hirdetett a kormány. Szó se róla, ideje volt már valamit kezdeni az adóhátralékokkal, mert az adatok szerint ezek elérték a 72 milliárd lejt, ami nagyságrendileg a haza bruttó nemzeti össztermékének 4 százalékát éri el, azaz vastagon kétesztendei védelmi költségvetésnek felel meg. Az adóamnesztia mint intézkedés jogosságát is gyakran vitatják, de végeredményben nincs vele különösebb baj, ha eléri az eredményt, azaz a pénzek behajtását. De a korrekt adófizetőnek attól már joggal nyílik ki a bicska a zsebében, ha a fizetést elmulasztó csalók még kedvezményt is kapnak.
Mert az a hivatalos adatok szerinti 850 ezer magánszemély, aki esetleg veszi magának a fáradságot, és az amnesztiát kihasználva törleszti a tartozását, nemcsak a büntetőkamatok alól mentesül, hanem konkrétan 25-50 százalékos adókedvezményt kap, a hátraléka nagyságától függően. Miközben a helyi adóikat az első évnegyedben törlesztőknek nálunk például 10 százalékos adókedvezmény jár. A példa kicsit sarkított, mert eltérő adónemekről és hatáskörökről van szó, de az mindenképpen a korrekt adófizetők arculcsapása, ha a szabályokat megkerülőket kedvezményben részesítik. Ez márkavédjegyes abszurdisztáni adópolitika, egyben a szabályokat könnyelműen kezelők számára felhívás, hogy ne fizessenek, majd úgy is elnézik nekik. Mint fentebb jelzem, az adóamnesztia maga is egy eléggé vitatott eljárás, sok szakértő ellenzi. De még azok is, akik egyetértenek vele, alapelvként tartják fenn, hogy egy ilyen eljárás nem vezethet oda, hogy a kegyelemben részesített adóalanynak kevesebb legyen a fizetnivalója, mint a fizetési kötelezettségének időben eleget tevő korrekt adófizetőé. De az ügyeskedők paradicsomában korrektséget elvárni a kormánytól hiú ábránd.
Az is világos, hogy ez az amnesztia az adófizetést a rabszolgák kiváltságának tartó, politikai hátszelű vállalkozói rétegnek, a haveroknak szól. A fentebb említett tartozás oroszlánrésze ezeknek a rovásán van, még szerencse, hogy őket nem részesítik konkrét kedvezményben, „csak” a büntetőkamatokat törlik el az ő esetükben. És már egy nyomelemeiben észt is tartalmazó ötletként került be a vonatkozó rendeletbe, hogy a rendesen fizető cégek is kaphatnak 3 százaléknyi jóváírást a társasági adójukból. Ilyen tempóban tán ezer évet sem kell várni, hogy legyen egy értelmes adótörvénykönyve a hazának.
De azért van még bicskanyitogató része az adóamnesztia mellett egyéb állami kiadások csökkentéséről is szóló rendeletnek. Felfüggesztik a kártérítések fizetését azok számára, akiket korábban jogtalanul fosztottak meg ingatlanjaiktól. Vagyis akiket már egyszer kiraboltak, azoktól második pofonként a kártérítést is el lehet venni. Ahol a döntéshozók birtokként tekintenek a választás útján szerzett mandátummal rájuk bízott országra, ebben sincs semmi különleges.
