Kárpátországi szolgálat

Interjúkötet egyházfőink példaértékű munkájáról

Február közepén Marosvásárhelyen, a Bernády Házban is bemutatták a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott negyedik kötetet, amelynek címe: Kárpátországi szolgálat. A könyv a Kárpát-medence történelmi egyházainak magyar főpásztoraival, illetve néhány jeles egyházi személyiséggel készült interjúkat tartalmazza. A bemutatón jelen volt a kötet ötletgazdája, Galbács Pál, szerkesztője, Szekeres Attila és felelős kiadója, Bedő Zoltán, a SZMÚE elnöke, maguk is társszerzők, az interjúalanyok közül Ötvös József nyugalmazott lelkipásztor, esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület volt generális direktora. 

A bemutatón Szekeres Attila, a Háromszék napilap munkatársa a szerkesztésről beszélt, arról, hogy miért volt fontos egy kötetbe szerkeszteni a közösségért nagyobb horderejű munkát vállaló, elkötelezett egyházfőknek az interjúkban kifejtett gondolatait. Galbács Pál volt televíziós szerkesztő ötletadóként kifejtette, a kötetben nemcsak erdélyi papok – többségében református, de unitárius és katolikus is – nyilatkoztak, hanem Ausztráliában szolgálatot végző lelkész is vall munkájáról. S ebben az a közös, hogy ők az országhatárokkal szétszabdalt magyarságunk valódi őrzői, akik a lelki szolgálaton túl sokat tesznek a megmaradásért, az anyanyelv ápolásáért, a közösségépítésért.

Bedő Zoltán, a SZMÚE elnöke elmondta, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének ez a negyedik könyve. 2021-ben kiadták a Gúnyhatár című könyvecskét, amelyben Léphaft Pál ismert vajdasági karikaturista munkáihoz a SZMÚE által felkért újságírók írták le gondolataikat. A kötetet Ambrus Attila szerkesztette. A következő könyv címe: Múltból jövendőt. Történelem hazulról. E kötetben, amelyet Szekeres Attila szerkesztett, az újságírók egy, a családi albumban szereplő – történelmi eseményhez, közelmúltunkhoz kötődő – fényképhez kapcsolódó gondolataikat vetették papírra. A következő a tavaly kiadott Kárpátországi téridő – Nagyjaink Szent Istvántól Kányádi Sándorig című kötet,  amelybe – szintén Szekeres Attila szerkesztésével – eleinkről szóló, a mának is üzenő  reflexiók kerültek be. Végül, az előző három könyv gondolatmenetét követve, a negyedikbe az anyaországon kívüli kollégákat is bevonva szólaltattak meg egyházfőket, illetve olyan papokat, akiknek az egyházi szolgálat mellett nemzetmentő munkásságukat is elismerték. Ennek a kötetnek is, mint  a korábbiaknak, Galbács Pál volt az ötletgazdája. 

A marosvásárhelyi bemutatón jelen levő Ötvös József ny. lelkipásztor, esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület volt generális direktora a sajtóval való kapcsolatát idézte fel, majd azt, hogy az 1989 előtti, de leginkább utáni viharos történelmi időszakban milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a világi és egyházi berkekben, és hogyan kellett helytállnia sokszor emberpróbáló helyzetekben. A nyugalmazott tiszteletes az interjúban meg nem jelent „titkokat” is felfedett. A kötetben erdélyi, magyarországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és a Partiumból elszármazott, Ausztráliában élő újságíró is megszólaltatott egyházi méltóságot, így az érdeklődők széles, színes képet kaphatnak arról, hogy a különböző – külön országban élő – papoknak miként sikerül helytállni, és megőrizni, erősíteni a magyarságtudatot. A beszélgetésekből egyértelműen kiderül, hogy mi, magyarok szétszabdaltságunkban is együvé tartozunk, közös a nyelvünk, kultúránk, történelmünk, közösek az érzelmeink, a keresztény hitünk, még ha más-más felekezethez tartozunk is. Mert a kötet másik erénye, hogy sikerült minden történelmi vallásfelekezet képviselőjét megszólaltatni. S az is érzékelhető, hogy míg a református, unitárius, evangélikus egyház a nemzetet felvállaló egyházként működik, a római katolikus nemzetek fölötti világegyházként. Ez kiviláglik a belgrádi érsek szavaiból is, ám Erdélyben a római katolikus egyházi elöljárók esetében tetten érhető a nemzethez való ragaszkodás, az azért való munkálkodás. A könyvben a református és római katolikus személyiségek túlsúlyban vannak ugyan, de ez természetes a magyarság felekezeti megoszlását tekintve, ám van evangélikus, unitárius, sőt Kárpátaljáról magyar görögkatolikus interjúalany is, aki kollégáihoz hasonló gondolatokat fogalmazott meg az újságíró kérdéseire válaszolva. A kötet olyan szempontból is hiánypótló, hogy ökumenikus szellemben közelíti meg a témát, és talán Trianon óta először világítja meg ilyen összefoglalóan az elszakadt területeken, sőt a nagyon távoli Ausztráliában élő egyházfők szolgálatát. Persze, tehetnénk hozzá, sokan kimaradtak. A válogatás a felkért szerzőkre volt bízva, pontosan azért, mert ők ismerték az adott helyhez (a Kárpát-medencei elszakadt részhez) kötődően a megszólaltatottak tevékenységét. S tegyük hozzá, a kötet nemcsak az egyházi életről szól, hanem érdekes élettörténetek tárulnak fel, benne vannak a kisebbségi létért folyó küzdelem furfangjai, a történelemkönyvekben fel nem jegyzett momentumai, sőt magánéleti epizódok is. Egy biztos: a megszólaltatottak élete, tevékenysége példaértékű, nélkülük talán szegényebbek lennénk, lélekben és anyagiakban is, hiszen sokan kollégiumok, oktatási intézmények és más olyan létesítmények felépítésénél bábáskodtak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek megmaradásunk erősítéséért. Huszonkét személlyel készült beszélgetés, néhányan történelmet írtak, írnak. A kötet szerzői a végén levonják a következtetést: egyre inkább fogyatkozó közösségünkben, az Európát fenyegető hatások ellenére is, „a magyarság jövője a kereszténységben van”.

Nemcsak azoknak ajánlják a kötetet, akik kételkednek ebben, hanem azoknak is, akik más világításban is szeretnék megismerni közelmúltunk eseményeit. Az egyesület még egy – hasonló tematikájú – kötet szerkesztését kezdeményezte, így várhatóan újabb, a kisebbségi léthez kötődő izgalmas történeteket tartalmazó olvasmánnyal gazdagodhat szellemi tárunk. 

A Kárpátországi szolgálat című könyv megvásárolható a Bernády Házban.