Kárpátalján jártunk
2018-05-16 13:42:25
- Ötvös József
Kárpát-medencei tájegységeink általában nevükben hordozzák múltjuk és jelenük történelmét.
Kárpát-medencei tájegységeink általában nevükben hordozzák múltjuk és jelenük történelmét, legyen az országrésznyi régió, mint Erdély, vagy csak pár településből álló kistérség, mint a Barcaság. Két héttel ezelőtt egy sokatmondó és elgondolkoztató mondattal kezdték az egyik ilyen tájegység bemutatását: ez a vidék a legfiatalabb mesterségesen létrehozott térség, ami 1920-ig nem létezett. A ma Ukrajnához tartozó Kárpátaljáról van szó, ahol április végén akadémiai napjait tartotta a jövőben fél évszázados Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Azt a négy vármegyét 99 évvel ezelőtt szakították el tőlünk, és még ma is csak útlevéllel kereshetjük meg ott született nemzettestvéreinket.
A Kárpátalja elnevezést először egy Munkácson megjelenő hetilapban írták le, 1889-ben. Az akkor ott élők furcsának találták a megnevezést, és kételkedve fogadták, mondván: széles e hazában sokfelé el lehet ezt mondani. Aztán egy jó emberöltő után történelmi meg földrajzi kifejezéssé és valósággá vált.
Egész pontosan Trianon idején jött létre ez a közigazgatási egység, amely nagyrészt négy egykori megye – Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa – nagyobb részét foglalja magába, és egy évszázad alatt megélt históriáját egy tragikomikus történet szemlélteti a leghitelesebben. Igaz történetként mesélték el, de ha csak kitalált az egész, akkor is fájdalmas életút.
Egy nő mondta el életének fontosabb eseményeit. Ő az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Csehszlovákiában járt iskolába, Magyarországon ment férjhez, a Szovjetunióban szülte meg és nevelte fel gyermekeit, majd Ukrajnában lett nyugdíjas. Erre a kérdező riporter kedvesen megjegyezte: akkor maga sokfelé járt és élt, mire a nő így válaszolt:
– Ó, kedvesem, én erről a helyről soha el nem mentem, csak az országhatárok voltak hűtlenek hozzánk, s mozgolódtak mindegyre a hatalmi parancsok szerint.
Ma alig 130-140 ezer magyar él még ott, ragaszkodva Vereckéhez és a munkácsi várhoz, imádkozva a szépen rendbe tett templomokban, kitartással küzdve az anyanyelvük használatát sértő oktatási törvény ellen.
